Wednesday, November 21, 2012

A köd végülis

tényleg nem volt annyira sűrű, hogy az udvar másik végéből ne láttam volna az almafát, de az eget egész nap képtelenség volt megpillantani, s a Napot is csupán mint halvány aranyalmát az ág hegyén.
Mindenki tesz-vesz a saját kicsi világában.
(Az enyémben van betegség, magány, felborult vizespohár az íróasztalon s egy rosszkedvű macska is.)
Dietrich Bonhoeffer Követés c. könyvében azt olvastam ma reggel, hogy mi vagyunk a föld sója, s mi vagyunk a világ világossága - s nem azzá kell lassan, erőfeszítések árán válnunk, hanem azok vagyunk. Jókedv, napsütés, gyertyafény, érdem nélkül is íz és ragyogás vagyunk. A meghívás legalábbis erre szól.

Korán sötétedik.
Magyar népdalokat hallgatunk, s már ki tudja hányadjára segítek Magyarországról szóló kiselőadást, plakátot készíteni, hozzá zenét keresni. A kicsi végül nagyon szépet választ.
(Egyetlen Fekete István könyvet sem hoztunk magunkkal, s arra sem emlékszem, volt-e egyáltalán ilyenünk, s ha igen, hol hagytuk. Kétségbeejtő.)

13 comments:

Éva said...

Figyelmem lekötötte a köd és a szépség, közben hallgattam Sebestyén Mártát is, aztán Mici és a farönk kapcsolata megnevettetett...

iri said...

Az a nyujtozkodo macska, meg minden olyan raeros, megnyugtato ott nalatok, csak eppen az a kod ne lenne, mert egy hete mar nagyon megviselt minket is!Neha arra , gondolok , hogy a Teremto nem rank gondolt mikor ezt (a kodot-ket pont az okon)eltervelte.

Unknown said...

Nem lehet neked könnyű ott, távol a szülőhazádtól, távol mindattól, mibe születtél. Szépen írsz, jó olvasni gondolataidat. Üdv: Laci

Éva said...

Beteg vagy? Egy félmondat erejéig hírt adtál erről is. Ha igen, jobbulást kívánok!

Más:
Cicus egyébként nagyon Garfield ezen a képen.:-)
"Levélangyalkát" ki csinálta?

Gonda Hajnalka said...

Hát igen...aki akar talál virágot ilyenkor is! Én is hoztam be elszáradt virágmaradványt" és lehet, hogy jövőre ki is kel a nappaliban, mert Kira baba öntözgeti...
A különböző termések, préselt őszi levelek pedig faágon csüngenek...ennyire telt, csak ez a ködös megbetegedés ne szállna mindenkire...
Gyógyulást!

Monika said...

Én szeretem a ködöt.:)Évának már ígértem egyFekete István novellát ezen a címen.Egyik este azt olvastam ágyba kucorodva.Jó is volt aludni utána.
Ma nálunk a köd szitál, kolleganőm rámpirított,hogy EZ ESŐ.PUNKTUM. Na,ja!:)
Hiányzik a cicó!!!!!Férjem hallani sem akar róla.:(

márta said...

Tamás, múlt Adventben sokat írtam Bonhoeffer-ről. Azért végezték ki, mert tagja volt annak a csoportnak, aki el akarta távolítani Hitlert...Azt mondta, lelkészként nem elégedhet meg csupán annyival, hogy vigasztalja a gyászolókat, hanem aktívan tennie kell valamit. Segített zsidókat is menekíteni az országból.
A teológiai fejtegetései nem könnyű olvasmányok, mindig csak egy bekezdést olvasok, aztán vagy megértem, vagy nem...

márta said...

Mindegyikőtöknek köszönöm, hogy írtatok, annyira jól esik. Egyedül vagyok egész héten, és beteg egyik gyerek, meg minden. A cica amúgy nem Mici, hanem a szomszéd macskája. A levélangyalkát én raktam össze, játszásiból...A ködöt én is szeretem, módjával, és én sem akarok macska nélkül élni, szerencsére a férjem megérti, különben is túlerőben vagyunk mi lányok...:)

Éva said...

Gyanús is volt, hogy Mici fehérebb, de aztán csak Micinek szólítottam a szomszéd macsekját. Nagyon jó az a mozdulat a képen:-)

Lele said...

A nyújtozkodó macska a háttérben aranyat ér!
Máskülömben mindegyik kép annyira hangulatos.Imádni való vagy!

Piroska said...

Jobbulast kivanok Marta neked is es a kislanyodnak is....

Az oszi angyalka egyszeruen csodas....

Piroska said...

Jobbulast kivanok Marta neked is es a kislanyodnak is....

Az oszi angyalka egyszeruen csodas....

Ciripbogár said...

Nekem is az első derűt hozó kép a szomszéd cica ráérős lusta nyújtózása. A köd egész sajátos hangulatba tud ringatni, szeretek ilyen kor Jeszenyin - Kaláka hófergeteges dalain vigasztalódni.
Csodálatos a ködös fehér korongos képed.

gyógyulást lánykádnak...
Itt a blogon meg mintha a nátha számítógépes vírusként működne: benéztem Évához, Katalinhoz, betegek voltak éppen. Másnapra már én is.