Friday, November 9, 2012

A mai napból azt a

- képet viszem magammal, ahogy a negyedikes kislányok rám várnak órák után, (hátha őket is hazaviszem véletlenül...) de mivel késtem két percet, leültek a táskájukra s kötögettek
zenét viszem magammal, ami töredezett, lassú értelmet nyer az én ujjaim alatt is, s egyszer, nagyon sokára majd elmondhatom, bár senkit sem érdekel, hogy zongoráztam Muzio Clementi összes Sonatine-ját
- néhány németül olvasott verssort viszem magammal, melyek mindig eszembe jutnak, ha reggelenként kinézek a gyönyörű, novemberi ködben álldogáló almafánkra:
    Ich trauer nicht,
    ich rufe nicht,
    ich weine nicht -
    alles verfliegt
    wie weisser Rauch aus Apfelgärten.
   (Sergej Alexandrowitsch Jessenin, ford. Swetlana Geier)

6 comments:

Éva said...

Nagyon szépek a lányok. Ez a vers pedig olyan, amit lehet magunkban morzsolgatni idegen és anyanyelven is.
Jeszenyint nagyon szeretem.
A képek? Mint mindig a maguk egyszerű valójukban természetesek és igazak.
Semmi beállítás, hatásfokozás. Úgy szépek ahogy vannak, ahogy megláttad őket.

VRJúlia said...

SOHA ne mondd, hogy senkit nem érdekel!
Szeretettel...

márta said...

Jaj, jó, tényleg gyerekes.. :))
(kihúztam)

Mági said...

A lányaid gyönyörűek (Te magad is:).
Én viszem a képeid is....

VRJúlia said...

Egész jól működünk :))

Ciripbogár said...

micsoda hosszú hajú szépségek lettek a lányok!
Jó lehet itt lakni, mező szélén, erdő mellett.