Csak a remény fénylik, akármilyen pislákolva, a szívem mélyén. Olyan, mint egy kis dacos lámpás, bevilágítja nekem kócos-vidáman az utat. Hogy végig tudjam járni, hogy ki tudjam bírni, mikor elárulom, elhagyom, eltemetem azt, ami drága, amire vigyázni kellene.
Pedig van feltámadás. Az élet győzhet a halál felett. Ennyi. Egyszerűen csak ennyi.
10 comments:
Köszönöm Neked ezeket a sorokat. Magam sem tudtam, de pont rájuk volt szükségem...bsi
Milyen jol kifejezted a ket napja beallt allapotomat!De az ablakaid mindig nagyon uditoek!
Köszönöm Márta!...és boldog szülinapot:)
Köszönöm Márta!...és boldog szülinapot:)
Ahhh szülinapod van? De jó akkor neked! A jó Isten éltessen sokáig, erőben egészségben, egyrészt a családod, másrészt a mi örömünkre! Szeretettel gondolok rád.
Az a jó, amikor tudunk nem sietni, és akár maradni is valahol pár perccel tovább, hogy átadhassuk magunkat annak, ami jó nekünk. Akár tovább is lehet ülni az autóban a 34. dalért.
Ezt az életvitelt tanuljuk sokáig, és mikor ráérzünk az ízére, akkor már nem marad el mellőlünk, viszont sokat veszítünk, ha nem élünk vele.
Isten éltessen!
Köszönöm szépen mindannyiótoknak!
(Lucia, tegnapelőtt volt, de azért jó lesz, ha éltet még egy ideig...:)
utólag is sok szép szülinapot Neked, Márta!
én is csak utólag (hogy felejthettem el?), de azért nagyon szép évet kívánok!
Köszönöm!
Adina, én is boldog születésnapot kívánok neked, kár, hogy csak néhány napig vagyunk pont egyidősek...:)
Post a Comment