Szia, Március!

Az én társaságomat választotta a lányom - (gyerekek és kutyák híján egyébként, de nem vagyok nagyon sértődékeny) - némi tegnap délutáni sétához, s én megígértem, hogy elég jó társaság leszek, s még teát is vittem magammal termoszban, meg kekszet a zsebemben.

Egyszerű, figyelmes életet próbálunk teremteni itt magunknak.

A fotótanfolyamon - aminek egyébként annyira örülök, hogy majd' kiugrik helyéről a szívem -  éppen az a feladat, és ennek megoldásán iparkodom, hogy válasszunk egyetlen tárgyat a háztartásunkból, nézzük meg, vegyük a kezünkbe, simogassuk meg az ujjainkkal, majd helyezzük valamilyen fény, kontraszt, színek és kompozíció által meghatározott környezetbe. Aztán fényképezzük le, amilyen jól csak tudjuk.
Én egy ceruzát választottam. A mögötte levő gondolat abból a figyelmes életmódból ered, amiben élek és élni szeretnék. Amely szerint érdemes jegyzetelni, mert semmi sem unalmas, semmi sem magától értetődő.

Ez a hónap, amit úgy szeretek, hozott némi  könnyet és aggódást is magával, de nem akarok válogatni: ha elfogadom a jót, elfogadom a kevésbé jót is. S  tűnjön bár utolsó mondatom fatalistának , nem az.