Prága 4.

Az illedelmes látnivalókon* innen és túl - az apró dolgokat szeretem a legjobban... kicsi részleteket a kapuk felett, mintákat, plakátokat, falfirkákat, feliratokat, üzeneteket, könyvborítókat az antikváriumok ablaküvegén át, színeket, színkombinációkat, nyitott versesköteteket  a mellékutcák kirakatában. Főleg nyitott versesköteteket a mellékutcák kirakatában. La poésie pour les passants...

Ennyi. Köszönöm a figyelmet.
Még csak annyit, hogy én ugyan most egyet sem láttam, de hátha megint kiteszik majd a zongorákat a terekre s a kávézók elé, mire megérkezik a nyár...

* Szabó Magda

Prága 3.

Prága 2.

Legyünk bár a világ legszebb helyén - a rendelkezésünkre álló idő, pénz és erő nagy részét úgyis teljesen hétköznapi dolgokra szórjuk, osztogatjuk, pazaroljuk.
Mi másra lennének valók kincseink?
Ételt adunk az éheseknek, innivalót a szomjasaknak, forró csokit veszünk a fázóknak, vécét keresünk, kezdődő veszekedést simítgatunk, cipeljük hátunkon a kicsi megfáradtat, osztunk-szorzunk, jusson-maradjon, oly múzeumot keresünk, egyáltalán akkor és oda megyünk, amikor és ahova mindenkinek menni kedve van
- mindez utóbbi természetesen nem lehetséges.

Prága 1.

Prága három órányi autóútra van hozzánk, de ha útközben meg kell állni pénzt váltani, tankolni, autót mosni, autópályamatricát venni, enni és inni - akkor három és félnyire.
Nagyon szeretek városokban sétálni. Nagyjából annyira tudom értékelni az erre való lehetőséget, mint az édességtől önmagát megtartóztató, aki ritkán mégiscsak bekap egy falat csokoládét.
Szeretem az én mindennapi életemet, a csendet, a lehetőségek korlátolt mivoltát, az erdőt s benne az összes fűt-fát, amit szinte egyenként ismerek. Soha nem szerettem volna falun élni, most mégis köszönöm, s még azt is köszönöm, hogy örülni akaró, alkalmazkodó, hálás természettel áldott meg az ég...
De azért, de azért. Az édességet mégiscsak szeretem, s egy bármilyen rövid prágai út -
az bizony nem akármilyen darabka csokoládé...
(Olyan finom, mint egy falat Mon Chéri.)

Szívszakadva

vágytam egy akármilyen apró csokor virágra. Ezért elindultunk megkerülni az erdőt, s benne a Békatavat meg a Hattyúk Tavát. Az erdőben találtunk: egy fenyőágat, egy törött barkát s egy száraz kórót. Mikor sárosan, s az egyetlen jégfolton való hanyatteséstől  kissé tépetten is hazaértünk, találtunk még a ház előtti kiskertben hangát és hóvirágot.
Bejártuk a fél világot, pedig amit kerestünk, itt volt végig a szemünk előtt.

A mai útravalóm pedig ez: "Őrizz meg az  életed és halálod iránti közönytől, őrizz meg a kishitűségtől és  hiszékenységtől, az önhittségtől és hiúságtól, a reménytelenségtől és kétségbeeséstől." (Részlet egy Brüdergemeinde-liturgiából)*

* "Bewahre uns vor Gleichgültigkeit gegenüber deinem Leben und Sterben, vor Kleinglauben und Aberglauben, vor Hochmut und Selbstgefälligkeit, vor Hoffnungslosigkeit und Verzweiflung."

Valentin nap alkalmából, ami holnap lesz.

 Olvasom a könyvem, -  György Dragomán: Der weiße König - közben már két A4-es oldalt teleírtam eddig sose hallott szavakkal, közben reménytelenül felsóhajtok:
- Jaj, mennyi szót nem ismerek még!
- Mondd inkább így: jaj, mennyi szót ismerek már!

Annak apropóján mondom, hogy idős - beteges - nem idős - nem beteges szomszédok, ismerősök, a gyerekek tanárai rendre páciensekké válnak sajnos:
- Inkább legyél nagyon gondos az összes betegeddel, sose lehet tudni, melyikről derül ki, hogy például ő a  lányod fizikatanára...
- Inkább ők legyenek nagyon gondosak az összes lányommal, sose lehet tudni, melyikük lesz a betegem...

Az én

feladatom egészen egyszerű volt: állni órákon át  a hegy aljában.
Egyébként pedig figyelni a legkisebbre.
Mittudomén:
fagyoskodva toporogni, kicsavarni időnként a havazástól átázott sapkámat, integetni, gyönyörködni benne, büszkének lenni rá, fényképezni, szükség és kívánság esetén új síkártyát venni, beülni valahova együtt teázni - ha már ő is átfagyott, ilyesmi.
Szerethetővé és aktív jelenlétté vált egy kis időre a szemlélődésre való hajlam bennem, ami oly sokszor kirekeszt valami igazán jóból, amiben  - nekem úgy tűnik - rajtam kivűl mindenki más boldogul.
Szép nap volt.