Mi másra lennének valók kincseink?
Ételt adunk az éheseknek, innivalót a szomjasaknak, forró csokit veszünk a fázóknak, vécét keresünk, kezdődő veszekedést simítgatunk, cipeljük hátunkon a kicsi megfáradtat, osztunk-szorzunk, jusson-maradjon, oly múzeumot keresünk, egyáltalán akkor és oda megyünk, amikor és ahova mindenkinek menni kedve van
- mindez utóbbi természetesen nem lehetséges.
8 comments:
Prága is gyönyörű, na de a kisasszonyaid....! :)
Köszönöm a képeidet. Mindig szeretem nézegetni őket. És sokat mondanak nekem ezek a gondolatok: "Mi másra lennének valók kincseink? Ételt adunk az éheseknek, innivalót a szomjasaknak..." Hédi
Gyönyörűűűűű a folytatás is! Egy kicsit én is Prágában voltam most :)
Köszönöm,
P.
Erről az utolsó mondatodról Adrienn Plass jutott eszembe.A "Növekedésem Kínjai"-ban egy történettel kezdi a könyvet,ami a családjával történt.3kicsi gyerekkel indultak sétálni,amikor megállapítja:"Nagyon kemény munka egy öttagú családot boldoggá tenni"(főleg úgy hogy egyszerre mindenki minimum elégedett legyen)ezt én is tudom,de nálunk még nehezebb,ugyanis 6 tagú család vagyunk :)
Judith voltam (és ha ajánlhatok én is könyvet,én olvasás közben szerettem meg Adriann Plast)
Balatonról
Ó, de örülök a képeidnek! Most foglaltam szállást magunknak március végére Prágába. Ünnepelünk! Ugyan még messze van az utazás, de minden nap százszor eszembe jut, mennyire jó és szép lesz. (Én már jártam Prágába, de kettesbe még soha.) Segítettél lelkesedni.Köszönöm!
Judith, köszi, én is olvastam azt a könyvet, én is szeretem!
Zafiram, ehhez nagyon értek: segíteni lelkesedni :)) De jó, hogy újra itt vagy!
Köszönöm mindannyiótoknak!
Mindig itt vagyok, Márta. Csak a kommentjeim lassultak le, de rengeteget kapok a blogodon, nem hagynám ki semmi pénzért.
Igen, nagyon várom már az utat és azért imádkozom, hogy ez a nagy várás ne legyen hiábavaló. Se betegség, se hó, se semmi ne jöjjön közbe. Annyira kell ez most nekünk!
Post a Comment