Mikor múlt szombaton nyolc óra munka után a fejemben levő mondat "Öööööö.....öööööö..." alakban talált felszínre törni, egyrészt nevetőgörcsöt kapott a komplett iroda, másrészt megtudtam milyen érzés hirtelen elfelejteni az évek alatt, kínkeservvel megtanult nyelvet, harmadrészt drága főnököm is beláthatta, tényleg ideje lesz egy kis szabadságra menni tán.
Úgyhogy este még bedobáltam némi ruhát és könyvet a bőröndömbe, majd másnap elindultunk. Nem érdekelt, hova - egyébként Szardíniára - nem érdekelt, kivel - egyébként a családommal - hogy esik-e, vagy fúj, vagy mire jut pénz, s mire nem, csak hadd mehessek, hadd lássam, milyen szép máshol is a világ.
Próbáltam útinaplót írni, na nem oly nagy hévvel, mint a japán turista lánynál láttam volt, ki a zsúfolt utcán kapta elő kis füzetét, hogy máris, még mielőtt az inspiráció madara továbbszállna a válláról, lejegyezze minden bizonnyal szép és jó, hirtelen támadt gondolatát, de azért az útinapló az útinapló. Fogadjátok szeretettel.
Saturday, February 21, 2015
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
5 comments:
Érezzétek jól magatokat és pihenjetek!!
Érezzétek nagyon jól magatokat! Nekem is erre lenne most leginkább szükségem.
Köszi! Már vége van, pár nap volt, szabadság alatt sose netezek, most csak visszaemlékezek.:)
Várom a folytatást, az első rész tetszett!
csodálatos világ :))))
Post a Comment