(Pilinszky J.,A mélypont ünnepélye)
A mélypontok csendjén, a kikerülhetetlen helyzetek megold(hat)atlanságán túli szépséget inkább csak sejtem, mint tudom. Magamtól, amilyen felszínes és kényelmes vagyok, köszönöm, de nem is lennék túlságosan kíváncsi rá. Mégis, nem látok más lehetőséget, csak elindulni, bele a mélység közepébe, oda, hol a dolgoknak már tétje van, s ott megállni: egyedül, csukott szemmel, bátran. Aztán továbbindulni.
S ha majd továbbindultam, addig megyek, míg újból ki nem tudom mondani, újból le nem tudom írni:
az élet szép.
Merthogy tényleg szép. Menj át a virágok között a kertemben, aztán merészelj állítani valami mást.
(Milyen nap is van ma? Kedd? Mert akkor ma délutántól, majd munka utántól - egy nagy csokor színes tulipánnal - újraindítom a hakeddakkor... c. minisorozatomat.)
9 comments:
Bekukkantottam...kerestem/kerestelek....és talaláltam/megtaláltalak :)
Mindenki életében vannak mélymontok, sőt több is egyszerre...nekem/nekünk most épp ilyen adatott...de hiszem, hogy az ÉLET SZÉP...és fogadom, hogy nem is fogom másként gondolni...
Fején találtad a szöget...KÖSZÖNÖM!
Szép keddi napot kívánok...
(Én sem dolgozom a héten, kislányom bárányhimlős :()
Nagyon örülök a "hakeddakkor" sorozatodnak...szeretem és megnyugtatnak a virágok....Várom türelemmel :)
Hosszu ideje csodalom a kepeid es a gondolataid, de eddig meg nem koszontem meg oket. Kulfoldre kerult erdelyikent sok ponton tudok azonosulni mindazzal amit elmeseltel es ugyanakkor nagyon sok erot tudot itt meriteni. Koszonom! Barbara
Gyógyulást a kislányodnak, Piroska, és köszönöm, hogy írtál.
Szia, Barbara! :)
hát pont ezt mondja Pilinszky is épp, hogy ne merészeljünk, TILOS csukott szemmel megállni ama mélyponton, ott, ahol mindig akad valami, ami miatt érdemes továbbjutni a mélyponton:))))
annyira szépek a fotóid, a világító tulipáncsokor teljesen ellágyított
nem tudom pontosan mit mond Pilinszky, de nekem kihívás ez a mondat, hogy na, ki mer? - nem kell mindig elmenekülni, ha mélypont, hát mélypont, ott van valami tanulnivaló, s bár nagyon félek, nem futok máris valami vigaszféle után. aztán persze adatik, anélkül, hogy futnék utána.
A mesékben is kódolva erről tanítanak. Az alvilágot megjárt ember, ha van saját ereje újra feljönni a mi kis emberi világunkban, mindig újjászületnek, hétszerte erősebbek lesznek, új nézőpontból szemlélik a világot. A Szív jezsuita lap, e havi száma, pont az Erő az erőtlenségben témáját vizsgálja meg több szemszögből. Amikor az ember megjárja a legsötétebbet és a kegyelem révén, ezt túléli, erősebb lesz, ténylegesen sokkal szebb lesz a világ, mert már ott ragyog Isten arcképe mindenben, de ez sem egy stabil idilli állapotot jelent, hanem csak a további fejlődés útját határozza meg.
Nálad mindig elhiszem, hogy az élet szép...
Köszönöm, Márta!
Post a Comment