Wednesday, April 8, 2015

Az összes

munkatársam az überstanden szót használta, mikor megkérdezték, hogyan telt számomra az ünnep, ami, utánanéztem: azt jelenti, átvészelni, de én ez ellen tiltakozom valahol legbelül, bár kétségkívül, voltak, vannak s mindörökké is lesznek átvészelnivaló részei a mindennapoknak. Átvészelnivaló például az, hogy mióta új munkahelyen, másféle munkakörben dolgozik gyermekeim édes egy apja, kevesebbet van itthon, s azt a kis időt is túlélni kellett, visszatérve az ünnepre, mire mindannyian - a kisasszonyok és én is - beültünk az autóba elutazni hozzá, néhány ügyeleti órát számára jelenlétünkkel megédesítendő.
Odalent a síkságon tavasz volt, s igen, úgy emlékszem, a szívünkben is tavasz volt. Az ég kék volt, a híd rozsdaszínű, s kicsit megpihent velem szemben az összekulcsolt kéz, mit úgy szeretek, az asztalon.
Mert ajándék az életben minden, de minden, s mégsincs semmi csak úgy.
Igazán szeretni csak azt tudom, amiért teszek, harcolok, megszenvedek. A többit egyszerűen elveszítem, útközben valahol.

7 comments:

L. M. Zsuzsi said...

"...A többit egyszerűen elveszítem, útközben valahol." - nagyon megérintett ez most.

Kati said...

hogy te milyen szépen tudsz írni....olyan öröm olvasni téged!

Katalin said...

nagyon szépen köszönöm, gyönyörű gondolatokat adtál ajándékba ma nekem, hálás vagyok

Piroska said...

Ma különösen hálás vagyok ezekért a gondolatokért....

Köszönöm szépen...
Nagyon szükségem van most rá...

erika.vari@gmail.com said...

Köszönöm!

marika said...

Marta en is köszönöm irasaid es azt hogy megosztod velünk is gondolataidat.Nehogy ABBA hagyd AZ irast...nekem nagyon hianyozna! Puszi!

Anonymous said...

Engem megríkattál az összetett kézzel az asztalon,olyan megható gondolatok.Köszönjük!
J.Balatonról