Sunday, April 5, 2015

Húsvét

reggelén különösen csendes odakint a falu. Apró hópelyhek szállingóznak alá az égből, hihetetlen lassúsággal. Kicsi kankalinok, aprónövésű nárciszok feje kandikál elő a hótakaró alól. Tojásfestéshez való levélkéket sokáig kellett keresni ugyan tegnap,  de az erdő még így kopárságában is lenyűgözően adakozó.
Hermann Hesse írja Írisz c. meséjében, hogy minden jelenség hasonlat. Példázat. És minden példázat egy nyitott ajtó, mely mögött lélek és örök élet lakozik.
Járom az erdőt - esőben, szélben, hóban is - s látom: ami körülvesz, abból reménység sugárzik, értelem, béke és szépség.
A húsvéti istentisztelet a látásról szólt, a képességről, hogy észrevegyünk valamit a saját fájdalmunkon, elfoglaltságunkon kívül is. S a kérdésről, akarjuk-e szemünk megnyílását, látni a láthatatlant, felismerni a feltámadottat, elhinni azt, ami a világnak merő bolondság.
Életem zűrzavarában, az  - ünnep ide vagy oda - elveszett kulcsok, hullámzó érzelmek, éhes macskák s tele szennyeskosarak eme világában megállok és mondom:
itt vagyok, s igen, akarom,
hadd lássak, hadd éljek, hadd menjek reménnyel és hittel tovább utamon.

6 comments:

Piroska said...

A feltámadt krisztusi hit adja meg nekünk a " látás" képességét!

Áldott húsvétot kívánok Neked és családodnak!

Soraid hitet, erőt és nyugalmat adnak!
Köszönöm!

L. M. Zsuzsi said...

Márta, gyönyörű simogatás ez a mai írás(is), köszönöm! Áldott húsvétot mindannyiótoknak!

Zsuzsa said...

Áldott húsvétot!
Majd akkor megírod a másik blogon a pikáns répasaláta receptet?

márta said...

Igen, megírtam.:)

csillag said...

További áldott ünnepet nektek :)

Unknown said...

Micsoda erő kell ahhoz, hogy a kies, hideg, hófödte természetben is megtaláld azt a pár kis levélkét, ami az újjászületés ígéretét hozza el neked és családodnak! Meghajlok erőd előtt. Nálad már tavasz van. Mert a szívnek kell kitavaszodnia.
Itt ragyog a nap és csicseregnek a madarak. Megkönnyíti a gondviselés a sorsomat. Szívemben az emelkedettség, hátam mögött nekem is a mindennapok apró-cseprő gondja. De hát ettől szép az élet! Gabriella