Hermann Hesse írja Írisz c. meséjében, hogy minden jelenség hasonlat. Példázat. És minden példázat egy nyitott ajtó, mely mögött lélek és örök élet lakozik.
Járom az erdőt - esőben, szélben, hóban is - s látom: ami körülvesz, abból reménység sugárzik, értelem, béke és szépség.
A húsvéti istentisztelet a látásról szólt, a képességről, hogy észrevegyünk valamit a saját fájdalmunkon, elfoglaltságunkon kívül is. S a kérdésről, akarjuk-e szemünk megnyílását, látni a láthatatlant, felismerni a feltámadottat, elhinni azt, ami a világnak merő bolondság.
Életem zűrzavarában, az - ünnep ide vagy oda - elveszett kulcsok, hullámzó érzelmek, éhes macskák s tele szennyeskosarak eme világában megállok és mondom:
itt vagyok, s igen, akarom,
hadd lássak, hadd éljek, hadd menjek reménnyel és hittel tovább utamon.
6 comments:
A feltámadt krisztusi hit adja meg nekünk a " látás" képességét!
Áldott húsvétot kívánok Neked és családodnak!
Soraid hitet, erőt és nyugalmat adnak!
Köszönöm!
Márta, gyönyörű simogatás ez a mai írás(is), köszönöm! Áldott húsvétot mindannyiótoknak!
Áldott húsvétot!
Majd akkor megírod a másik blogon a pikáns répasaláta receptet?
Igen, megírtam.:)
További áldott ünnepet nektek :)
Micsoda erő kell ahhoz, hogy a kies, hideg, hófödte természetben is megtaláld azt a pár kis levélkét, ami az újjászületés ígéretét hozza el neked és családodnak! Meghajlok erőd előtt. Nálad már tavasz van. Mert a szívnek kell kitavaszodnia.
Itt ragyog a nap és csicseregnek a madarak. Megkönnyíti a gondviselés a sorsomat. Szívemben az emelkedettség, hátam mögött nekem is a mindennapok apró-cseprő gondja. De hát ettől szép az élet! Gabriella
Post a Comment