ráadásul még mindig nem tudok elég jól németül,
van puha, piros takaróm, mibe beleburkolódzni könyvvel-teával,
van hallgatásom, mibe belesüppedni, ha úgy vélem, bántanak,
felcsattanásom, jogaimat védendő
...és vagy te.
te drága.
te esendőségedben, sértettségedben, szomorúságodban is gyönyörű.
s mert csupán csak puszta léted is elég ok rá, hogy felkeljen keleten reggel a Nap,
h á t j ó .
összeszedem magam.
veszek cserépnyi nárciszt, neked, kezemben tartom, míg becsengetek megkérdezni, jók lettek-e az orvosi leletek, s nem nézek félre, ha koldulsz az utca sarkán, s nem hagyom leveleid választalan, indulásod öleléstelen, a jót, mit adsz, köszönet s a rosszat bocsánat nélkül.
nem akarok már semmi mást, - maradjunk annyiban: hosszú volt a nap - csak jó lenni, jó mindhalálig, vagy ha ez így túl drámai, mint ahogy tényleg túl drámai, kezdetnek az is megfelel, ha elég jó leszek vagy nem túl rossz
ma estig.
5 comments:
Ha egyszer Márta Szösszenetek megjelenne papíron, lapozható formában, képekkel, szövegekkel, vevő lennék rá és feltöltődnék belőle minden nap. Kedves Márta. Szép napot kívánok Neked. Olyan jó, hogy ilyen jól tudsz szavakkal festeni.
Kedves Márta,az előző hozzászólással teljes mértékben azonosulok én is.
Köszönjük ezeket a csodás gondolatokat,
sokkal szebb mint egy költenény,
(és továbbra is várjuk hogy megjelenjenek kötet formájában
a szösszeneteid,lehet hogy akkor ott is hagyhatnád a munkahelyed :)
J. Balatonról
Én pont így szeretlek olvasni, mint egy könyvet... már évek óta, rendszeresen olvaslak és minden alkalommal feltöltődöm s bármilyen furcsán is hangzik "megtisztulok" attól a gondolat világtól, amit közvetítesz.
Na szóval, amint fentebb írtam, úgy olvaslak, mint egy számomra nagyon kedves könyvet. Nem szoktam visszajelezni, hozzád szólni... bocsásd meg és nézd el nekem, de könyvekhez sem szoktak. Csak magunkhoz öleljük néha a szavakat, beleszagolunk, megsimogatjuk a borítót, de nem jelzünk vissza az írónak, legfennebb mesélünk róla másoknak, hogy milyen hatással volt ránk... De tudd, hogy mindig várom az új bejegyzéseid, fotóid ( ez a mai is lenyűgöző!) és azt is hogy nyomtatásban megjelenj!
Jó, hogy vagy Márta! Így, ahogyan vagy... egyre többünknek van szüksége Rád, a gondolataidra. Szívből köszönöm! Isten áldását kívánom az életedre! Sok szeretettel: Anonyma
Valamikor azt tanultuk: (egy brit etológus szerint) a gyermekkor három nagy szakaszra osztható, az első az „Ölelj át szorosan periódus", a második a „Tegyél le, engedj el periódus", a harmadik pedig a „Hagyjál békén" periódus, ami a kamaszkorra jellemző.
Akkor még nem tudtam, hogy a mi saját szívünk teltsége szerint is ugyanezeket a periódusokat éljük át...csak fordított arányban: amikor a legnagyobb szükségünk van arra, hogy "átöleljenek", pont akkor mutatjuk kifelé azt a nagy erőnket, és kiabáljuk szerteszét, hogy "hagyjbékén"...
és csak nagyon kevesek képesek arra, hogy átlássanak a szitán és egészen mélyen meglássák azt a takaró nélkül vacogó kis csontsovány lelkünket, annak ellenére, hogy semmi de semmi ideje-, köze-, energiája-, kedve-, képzettsége- semmi, semmije ellenére is...
Nagyon kellesz a mindennapjaimhoz, Márta!
Post a Comment