Csak így egyszerre nem szeretem őket.
Olyan ez, mint egy mondat, minek külön-külön minden egyes szavát érteni vélem. Csak magát a mondatot, na azt nem értem, sehogysem.
Korán és esőtől ázottan kezdődnek mostanság a napok.
Majd hallgatagon, kanyarogva folytatódnak a város fele be, hogy ott vegyem fel végül a - nyugodt kis lényemnek annyira érthetetlenül - rohanó ritmust a munkában, hol tegnap abbahagytam volt.
Délután viszont - paprikás krumpli kevergetése közben történt éppen! - visszajött a hegyre a Tél.
Mert nekem nem számít, tényleg nem. Ha esik, ha fúj, felhúzom a piros gumicsizmám és megyek.
De erdőben barangolni, gondolkodni, csodára várni, s rájönni arra, mennyire szeretlek,
mégiscsak hóesésben a legszebb.
10 comments:
Milyen szépet írtál ma. Megállt tőle ez a pár perc így este tizenegy körül. Köszönet érte.
Ó, és a képek is.
♡
"nyugodt kis lényem... paprikáskrumpli...erdőben barangolni... s rájönni" - ezek olyan közel állnak hozzám is. Én is így érzek :)És a képeid is olyan szépek Márta. Köszönöm :)
gyönyörű
és a fordítottjára gondolt valaki, aki azt írta egyszer, hogy a "Nincs semmi baj" mondat egyben a legvigasztalóbb pozitív mondat, külön-külön szedve a szavak önmagukban meg mind negatív ...
Narniás szépségű csodaképek születnek nálad
Köszönöm...
Hogy ez nekem mennyire hiányzik! Csak egy aprócska manócskával nem kelhetek útra az erdőben esőben...
Köszönöm ezt a mait.
Nagyon szépen fogalmazol és írsz. Gondolataid régóta lenyűgöznek. Mesés környezetben lakhatsz.
És még sorolhatnám...
blogböjt van? :)))))
hiányzol
♥
Neeeem. Nincs időm írni az életről, mert élem. :)))
Post a Comment