- ezért, de csak úgy is -
Isten áldja a spagetti s a fagyasztott pizza s a mosogatógép s az okostelefon s minden olyan tárgy, ötlet, érdekesség, kedvesség feltalálóját, minek köszönhetően én is úgy érezhetem, ura vagyok az életemnek, de ha annak nem is, legalább a mindennapi ebédnek, ami mindig jó, ha elkészül végül is.
Most és mindörökké. Köszönöm.
6 comments:
Annyira várom mindig az írásaidat, de soha nem hagytam itt viszont egy köszönömet sem...
Én főzés közben szoktam gondolni mindig arra, hogy a zöldségek és a többi hozzávaló mennyi ember kezén keresztülment, és milyen jó, hogy vannak nekünk. De igyekszem a lehető legtöbbször ilyenekre gondolni és hálát adni mindenért és mindenkiárt, amink van.
Köszönöm Neked is, Márta.
Ha itt vagyok a blogodban könnyűnek látom azt, amit egyébként nehéznek tartanék. Van benned valami jó, ami hat rám, és ezt nagyon köszönöm. Mikor látom, hogy írtál, mohón elkezdek olvasni.:-)
Én is így érzem. Annyira szeretek ide jönni, feltöltődni a gondolataiddal, és mosolyogni rajta, vagy elszomorodni, esetleg szurkolni... ÉS tényleg jó dolog a spagetti. Én is be szoktam vetni, mert az mindig jó ötlet :)
Hála... minden napon, órában, percben, mindig van valamiért. Most ezért itt... akár. :-)
mint egy asztali áldás
ámen
♡
Tetszik, ahogy írsz! Szép napokat! :)
Post a Comment