Friday, April 8, 2016

a nagyobb

köveket egy ausztriai folyóból cipeltük haza, a kisebbek egy részét a horvát tengerpartról, másik részét - a Krisztus sírjának bejáratától elhengerített követ szimbolizálandó s ünneplő ruháinkat fehéres porral összepiszkolandó - a húsvéti istentiszteletről, a kövirózsákat három éve kaptam egy jóbaráttól.
szeretek mindenféle kicsi világot létrehozni, ha már a nagy olyan, amilyen...
élő naplót, afféle betűtlen feljegyzést itt-ott, amerre járok, kelek.
adj nekem egy növényt, s ígérem: nem foglak elfelejteni
soha, soha, soha, soha, soha...

8 comments:

'Zsike said...

Micsoda színek... <3

Piroska said...

De szép :)
Most azon gondolkodtam, milyen növényt tudnék neked postán elküldeni :)

Katalin said...

miért tűnik nekem ez most olyan elköszönősnek??
nem szeretném, ha csak emlék maradnál

SOHA SOha Soha soha

Katalin said...
This comment has been removed by the author.
Katalin said...

adok egy növényt, tessék egy orgona-ág:
http://aja-nagymama.blogspot.hu/2016/04/lepcsok.html

márta said...

köszi.:)
nem tudom, miért tűnik neked elköszönősnek, nem az.

Katalin said...

talán azért, mert nekem az, hogy "adj nekem egy növényt, s ígérem: nem foglak elfelejteni soha, soha, soha, soha, soha... "

olyannak tűnt, mint amikor az előszobában búcsúzkodunk, emléket gyűjtve még az elválás előtt

örülök, hogy félreértettem

aliz said...

amikor nálunk virágzott a 20 orgonabokor, egy vendég se úszta meg, hogy anyu , távoztukkor, nem szedett volna egy-egy hatalmas orgonacsokrot nekik. és még el is hitette velük,hogy jót tesznek, ha elfogadják, mert akkor jövőre még több virág lesz..:) (a búcsúban benne volt a jövő is)