Sunday, May 8, 2016

az anyáknapját

pedig úgy ünneplem, hogy négy órán át araszoltunk például a két nagyobbik kisasszonnyal templomból hazafelé jövet étlen-szomjan a bedugult autópályán, miközben - az évek óta elromlott klímaberendezés révén tövig lehúzott ablakok mellett -  énekeltünk, amennyire szorult helyzetünk engedte, táncoltunk is, valamint az égvilágon mindent megbeszéltünk, már ami a fiúk, tönkrement legjobb barátságok, hit, álmok, bizonyítvány, hivatás, a világ megmentése, s hogy mit eszünk majd, mikor végrevalahára hazaérünk témákat illeti.
s akkor a milliónyi szelfiről még nem is szóltam egyetlen szót sem.


7 comments:

Katalin said...

kicsit csapzottnak tűnsz:))))))))))))))))

de legalább volt négy ajándékórátok egymással:)))

aarkus said...

Hát a táncban az ember csapzott lesz, nem? Klassz kép, sugárzik róla az anyáknapi bedugult-mulatós, ádáz hangulat!

márta said...

:))))
Muszaj lesz majd a nyar folyaman rocker-frizurasat is feltennem. Mar ha marad tovabbra is a cabrio-feeling az automban.

Amugy meg eletem legjobb anyaknapja. Altalaban zenevel a fulukben jarnak naphosszat, igy meg 'kenytelenek' voltak jobb hijan velem mulatni. Ami nem is olyan rossz.;)

Katalin said...

:)))))))))))

L. M. Zsuzsi said...

Ez gyönyörű, soha igazibb, kölcsönösen örömtelibb anyák napját! Azt mondják, a spontán bulik a legjobbak, és a a konyhába - vagy az autóba - szorulva a legemlékezetesebbek a beszélgetések, ha tudunk élni a lehetőséggel. Jó, hogy te mindig megbecsülöd az ajándékba kapott alkalmakat és pillanatokat!

Kánya Andrea said...

Ez ám a jó buli...
Mi is szoktunk teljes erőből, hangerőből énekelni (nincs túl jó hangja a családnak), de kit érdekel! Az a lényeg, hogy érezzük jól magunkat és egymást! Csak így tovább!

aliz said...

jó kis anyák/lányok napja volt! ;)