pedig úgy ünneplem, hogy négy órán át araszoltunk például a két nagyobbik kisasszonnyal templomból hazafelé jövet étlen-szomjan a bedugult autópályán, miközben - az évek óta elromlott klímaberendezés révén tövig lehúzott ablakok mellett - énekeltünk, amennyire szorult helyzetünk engedte, táncoltunk is, valamint az égvilágon mindent megbeszéltünk, már ami a fiúk, tönkrement legjobb barátságok, hit, álmok, bizonyítvány, hivatás, a világ megmentése, s hogy mit eszünk majd, mikor végrevalahára hazaérünk témákat illeti.
s akkor a milliónyi szelfiről még nem is szóltam egyetlen szót sem.
Sunday, May 8, 2016
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
7 comments:
kicsit csapzottnak tűnsz:))))))))))))))))
de legalább volt négy ajándékórátok egymással:)))
Hát a táncban az ember csapzott lesz, nem? Klassz kép, sugárzik róla az anyáknapi bedugult-mulatós, ádáz hangulat!
:))))
Muszaj lesz majd a nyar folyaman rocker-frizurasat is feltennem. Mar ha marad tovabbra is a cabrio-feeling az automban.
Amugy meg eletem legjobb anyaknapja. Altalaban zenevel a fulukben jarnak naphosszat, igy meg 'kenytelenek' voltak jobb hijan velem mulatni. Ami nem is olyan rossz.;)
:)))))))))))
Ez gyönyörű, soha igazibb, kölcsönösen örömtelibb anyák napját! Azt mondják, a spontán bulik a legjobbak, és a a konyhába - vagy az autóba - szorulva a legemlékezetesebbek a beszélgetések, ha tudunk élni a lehetőséggel. Jó, hogy te mindig megbecsülöd az ajándékba kapott alkalmakat és pillanatokat!
Ez ám a jó buli...
Mi is szoktunk teljes erőből, hangerőből énekelni (nincs túl jó hangja a családnak), de kit érdekel! Az a lényeg, hogy érezzük jól magunkat és egymást! Csak így tovább!
jó kis anyák/lányok napja volt! ;)
Post a Comment