egy mondatban.

hosszú utazás az élet, menni kell akkor is, ha nem ér rá útitárs velem jönni... - s ahogy eme távolról sem eredeti gondolatnak próbáltam volna a végére jutni valahogy, odajött mellém két macska, az egyiket Micinek hívják, őt nem érdekeltem, a másik viszont felugrott az asztalra, s a füzet túloldaláról nézvén egy ideig, mit csinálok, egyszerűen csak ráült az irományomra, így próbálta - gondolom én - véleményét úriember módjára tudtomra adni, én pedig azóta sem tudom, mit akartam leírni, csak azt, hogy mindig van útitárs, ha más nem, hát a virágok az út mentén, a kövek, a fák, versek mélyen a szívben, és a cicák, ó, hát a cicák, mint megannyi kicsi barát, ki egyszerűen csak van és adja önmagát, anélkül, hogy túl sokat kérjen cserébe.