Van, mikor csillogóra takarítom a házam, időre elvégzem az irodában a munkám, többféle süteményt is elkészítek egy fél óra alatt a vendégeknek, megtanulok egy új nyelvet, felkapaszkodom nehéz hátizsákkal egy magas hegyre, vagy gondosan addig formálom szavaim, míg majdhogynem tökéletesek lesznek a mondataim, amiket mondok, az írásaim, amiket írok. Van, mikor egészen hasznos tagjának érzem magam a társadalomnak, és sokkal többre vagyok képes, mint azt valaki is kinézné belőlem. Ez, ami másnak normalitás - számomra - folyamatos csoda.
S van, mikor nem vagyok más, csupán töredezett cserépedény egy jóságos kézben. Egyetlen tulajdonom - de ez is ajándék - a kétségbeesett, repedéseimen ki-kicsorduló szeretet. S nem vagyok képes másra, csak néhány szívből jövő, síró, kérlelő szóra, vagy néhány botladozó, ügyetlen - hadd ne nevezzem most nevetségesnek - gesztusra. Mondataim bénák. Indítékaim, annak, ki nem ismer, kifogásolhatóak. S mégis. Pont ilyenkor történik csoda, ebben a teljes nyitottságban és odaadásban. Ilyenkor sejtem meg, pár pillanat erejéig, milyen érzés, mikor a Szent Lélek, egy egészen leheletnyit bár, de rajtam keresztül is szabadon fújdogál a világba.* Ez Pünkösd.
* Pilinszky, 'Magány, Magányosan, Egyedül'
9 comments:
Gyönyörű írás ez, igen, akkor érzi meg az ember azt, Aki nála több, mikor magát olyan nagyon kevésnek tapasztalja.
(Mellesleg: az, hogy a mások sikerült pillanatai "normálisak" ez illúzió: mindenki csak ritkán sikerít egy-egy tökéleteshez hasonlító mozdulatot. Legfeljebb ő maga nem érzékeli a realitást, a törékeny cserépedényt. Vagy jól leplezi, például azzal, hogy csak akkor mutatkozik, amikor toppon van :-) )
Hat ez most ismet gyonyoru iras
Marta! Koszonet egy budapesti korhazszobaban kislanyaval egyutt szenvedo anyatol. Udv.
Marta Budapestrol
♡♡♡:'(
Ölellek!
(Egy harmadik Márta hétfő hajnalban, mikor az esőtől nedves cseresznyeágról a nap felszárítja a cseppeket. Talán úgy, ahogy Jézus szárítja fel kegyelmével magányunkat, félelmeinket.)
annyira imádom a képeidet:)))főleg az elsőt itt most (nyilván)
ami pedig a saját "kép"-einket illeti: sokféle arcunk van, az élet sokféle helyzetére, hangulatára, de valahol belül állandó,
és ez számít
, hogy általában összességében milyen
Mint a szívünk
és aki betölti azt
lehet , hogy szavaink, lépteink olykor botladoznak
de törekvéseink mutatják meg igazi valónkat
csak ilyen közhelyek jutnak eszembe... szóvirágok, dadogó magyarázkodások
emberi nyelven
a lényeg a összeadott (és átlagolt) valód
:))♥
Ez annnnyira jó! Főleg a második része. Köszönöm :)
Visszaolvasni is tudok, de új írást is olvasnék! Előre is köszönöm! :-)
Szia Márta! Én is újra olvasom az adventi írásokat most így május vége felé járva. Vége lesz nemsokára a tanévnek. Mi pedagógusok már elkezdtünk töltekezni egy kicsit. Legalábbis én már "simítgatom" magam, nem feszülök be semmiért.Tavaly rosszindulatú daganatot diagnosztizáltak nálam, de szerencsére megszabadultam tőle időben. Most az élet minden egyes percét örömmel és hálával élvezem.Köszönet az írásokért, jó ide betérni! Üdvözlettel: egy negyedik Márta, aki inkább Márti.
♡
Post a Comment