Sunday, May 29, 2016

Mici

apró macskalelke rokon az enyémmel, kivéve, hogy ez utóbbi se nem apró, se nem macska. Csak szeret elidőzni ugyanúgy a közeledben, mint ahogy ő az enyémben, míg papírra öntöm lelkem odakint a kertben, a legutolsó cseppig. A két lépés távol- s közelséget én is megtartom, szabadságod, függetlenséged én sem zavarom. 
Ő abban reménykedik, hamarosan felbontunk egy halkonzervet, én abban, hogy szeretni fogod a személyt, akivé észrevétlenül bár, de attól válsz, hogy látlak, olvaslak és értelek. 
A különbségeket leszámítva tulajdonképpen teljesen egyformák vagyunk mi ketten, a Mici meg én.

6 comments:

Éva said...

Mici őrségben! :-)

Katalin said...

ezen most megint pityeregtem kicsit,
(mindig úgy írsz, mintha hozzám is szólnál, mintha nekem is mondanád "függetlenségünket megtartva"), és jó érzés - látom a statisztikai lapomon, az oldalmegjelenítésekből -, hogy bárhol is jársz, onnan is beleolvasol a blogomba, és ez növeli a hitelességed, (az egyébként is nagy) szavahihetőségedet. Igen, biztosan nekem is mondtad, hogy attól is változom, és "észrevétlenül szeretni fogom (magam): "azt a személyt", akivé észrevétlenül bár, de attól válok, hogy látsz, olvasol és értesz...

hédi said...

Olyan szép ez az életkép! A Micis posztokat, képeket pedig különösen szeretem :)Pár hete elkezdtem én is napló-félét írni. Eseményekkel, gondolatokkal, idézetekkel.

Katalin said...

oké, tudom, hogy a lányaidnak szólt, mégis magamra értem :))

márta said...

Ez most nem a lányaimnak szólt :)...de hadd ne áruljam el a titkaimat...akihez szól, annak szólt...

Cukorfalat said...

Mici egy tündér. Ahogyan nagy valószínűséggel ezen blog írója is.