Mintha magamat láttam volna.
Még a pálcikaláb is stimmel.
Friday, May 6, 2016
Ma reggel,
ahogy autóztam be a városba, le kellett fékeznem, s az utánam haladó kocsisor ugyancsak, mert egy kicsi feketerigó akart mindenáron átjutni az út másik oldalára, de mivel elfelejtette, hogy tud repülni, inkább csak a pálcikalábain iparkodott nagy lélekszakadva.
Mintha magamat láttam volna.
Még a pálcikaláb is stimmel.
Mintha magamat láttam volna.
Még a pálcikaláb is stimmel.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
6 comments:
nagyon szeretem, amikor nem kell rohannod, és nincs túl sok fárasztó dolgod, és jut időd megosztani ilyesmiket, jut időd macskát nézni, és rigót látni, sőt lefesteni, ezek nagyon nagyon fontos részei az életnek ♥
(imádom a festékkészleted, mi is szoktunk kedvet kapni ecsetet ragadni
Ismétlem magam: tudod, hogy nekünk is ilyen van.Hogy csak nekünk lehet ilyen :)))
És hogy a gyökerek...ugye milyen fontosak?
Örömmel voltam itt!
még mindig az inaló pálcikalábak-on röhögök
:DDDDDDD
http://kaposvarmost.hu/blog/bejegyzesek/2014/05/12/a-varosi-rigo_11409.html
:)
Cuki az énképed, Márta! :-) A feketerigók nálunk nagy kedvencek, teli velük a balatoni kert.
én is folytón fekeeterigókat látok újabban...
Post a Comment