Saturday, March 18, 2017

Egyikük

azt kérdezte, jön-e valaki vendégségbe hozzánk, a másikat az érdekelte, születésnapja van-e esetleg valakinek, a harmadik pedig arra volt kíváncsi, mi főzzük-e megint a kávét - kávéhoz sütemény is jár! - holnap a templomban.
Nem jön senki, mondtam. Nincs születésnapja senkinek, és nem, most nem mi főzzük a kávét.
Egyszerűen csak szombat van. Ma nem hajnalban csörgött az óra. Odakint esik az eső, fúj a szél, hosszasan figyelek egy rigót, amint rejtekhelyet keres magának a fenyőfa alatt, s órákon át csak főzök a borús időtől kissé félhomályos konyhában. Ünnepi ebédet. Mert úgy érzem, ha mindez nem elég ok az ünnepre, az igazira, a szívbélire, akkor tényleg nem tudom, mi más lehetne elég.