Nem jön senki, mondtam. Nincs születésnapja senkinek, és nem, most nem mi főzzük a kávét.
Egyszerűen csak szombat van. Ma nem hajnalban csörgött az óra. Odakint esik az eső, fúj a szél, hosszasan figyelek egy rigót, amint rejtekhelyet keres magának a fenyőfa alatt, s órákon át csak főzök a borús időtől kissé félhomályos konyhában. Ünnepi ebédet. Mert úgy érzem, ha mindez nem elég ok az ünnepre, az igazira, a szívbélire, akkor tényleg nem tudom, mi más lehetne elég.
