Sunday, March 12, 2017

Izráeli útinapló 5.

Ma egy olyan szövegből idézek, melyhez lehetséges, hogy van némi közöm:

Boldogok, akik képesek meglátni a sivatag szépségét.
Boldogok, akiknek értékes a hiány, s nem akarják azt mindenáron, akármivel betölteni. 
Boldogok, akik megértik: a pusztaság nem feltétlenül büntetés. Lehet rá úgy is nézni, mint lehetőségre, mint helyre, hol apránként formálhatóvá válik a rabszolgaságba belekeményedett szív.
Boldogok, akik mernek egyetlen bátor, fájdalmas lépéssel elindulni. 
Mert aki elindul, annak léptei alatt út épül. 
S ha út épül, azon végig lehet menni. 
S ha végig lehet menni, akkor meg is lehet érkezni. 
Boldogok, akik féltve őrzik a honvágyat a szívük legmélyén. 
Ők azok, akik hazatalálnak. Megérkezve az Ígéret Földjére szabadságra, új otthonra találnak.