S ha kifejezetten az érdekelne valakit, láttam-e a Siratófalat: láttam. Vagy belemártottam-e kezem a Jordán folyóba, s a Vörös-tengerbe: belemártottam. Vagy végigmentem-e a Via Dolorosan: végigmentem. Vagy láttam-e üres sírt, zsúfolt templomot, s kedvenc helyemet, a Bethesda romjait: láttam, mindent láttam. Csodálatosan szép. A mindezt körülvevő szeméttel, hangzavarral, millióféle illattal, emberrel, fegyveres katonával egyetemben.
Mégis. Mindebben akkor is az a legszebb, hogy újból rájöhettem arra, amit amúgy is tudtam: nem kell oly messzire menni, hogy Szentföldet lássunk. Hisz mi vagyunk a templom. S minden emberi szívben, mely odaszánja magát a szeretetre, ott van a szent föld. Az igazi.
