Sunday, May 28, 2017

A kert.

A kert reggelenként már fél hét körül megnyitja mostanában láthatatlan kapuit, s még munkába indulás előtt vendégül lát.
Eláraszt illattal, felüdít harmattal, s megszűri, majd átereszti a fenyőfa ágai között a reggeli napfényt.
A kis kőfal, mire vadszőlőt futtattam, s még futórózsával is próbálkozom immár harmadik éve, omladozik. A gyönyörű fenyőfa hátralevő néhány napja - egy föld alatt futó vízvezeték esedékes felújítása miatt - éppen megszámláltatik.
Nézem ezt a szép világot közvetlenül körülöttem, minek teremtésében én is munkatárs lehetek. Teszek-veszek, virágot ültetek. Az eszem tudja, hogy múlandó, a szívem is tudja, hogy múlandó, nem fájdulna bele különben minden kis veszteségbe. Kit érdekel, ha meghal egy virág, egy fa? Engem érdekel.
Közben a kert csak úgy van, hálásan minden ügyetlen, szeretettel teljes törődésért.
Virághagymákkal teleültetett földje nem más számomra, mint a remény tündöklő követe.
Annyi mindent ad: beszédtémát, munkát, palántát, s utánozhatatlan hangját a szomjúságnak, ahogy az esti öntözésnél beissza a vizet kannám alatt a föld. 
Szépségét úgy őrzöm meg, hogy írok róla, s úgy, ahogy bármi mást is, minek értékét ezen a világon megfizetni nem lehet.
Mennyibe kerül a mosoly, a jó szó, a vers, a szeretet?
Mindent, mi megfizethetetlen, megőrizni csak szétosztogatással lehet.

3 comments:

Katalin said...

...amikor olvasom a soraidat óhatatlanul elámulok ennyi szépség láttán, és rácsodálkozok, hogy mennyi szeretett lehet bennünk egy kert, egy napsugár, egy virág hálája miatt, mennyi szépség van körülöttünk, amin a kényszeres rohanások - vagy az életünk negatív eseményei - miatt néha alig van időnk megállni...hacsak

hacsak mi magunk nem teszünk emígy!
úgy, ahogy te mutatod,
hogy odaadjuk magunkból amink van: az időnket, figyelmünket, a fogékonyságunkat a szépségre, a gondosságunkat, a készségünket, hogy kifejezni legyünk képesek legalább olyan szépen, amilyen szép a látványa egy korareggeli napfényszűrődésnek...
csak így érdemes élni
csak így érdemes
csak így LEHET

hédi said...

Köszönöm a nagyon szép gondolatokat, és a nagyon kedves képeket :)

Hellebore said...

Szeretem felfedezni az Élet csodás kincseit. Az írásaid pedig segítenek: gyönyörűen megfogalmazod azokat az érzéseket gondolatokat, amik bennem is megszülettek...ez a blog is KINCS!