A kedvetlenségre, szürkeségre, panaszkodásra, önmagam sajnálatára, mások megbántására mindez nem elég jó magyarázat.
Kimondatlanul is tudom: saját jól-létem, boldogságom - jelentsen ez utóbbi bármit is egészen pontosan - a másokkal szembeni egyik legfontosabb morális felelősségem.
Anyaként - és bárcsak ne adtak volna ekkora hatalmat a kezembe a szereppel együtt - érzem, ahogy elnémul, félni kezd az egész család, ha én elnémulok, vagy félni kezdek.
Ezért, ha eltűnik, az örömre való képességet egyszerűen csak gyakorolni kell.
Elég ritkán pottyan csak úgy az ölembe. Általában választani kell.
Munka után, ahogy a parkoló felé ballagtam, egy hirtelen támadt szellő aranyló leveleket fújt le a fölém hajló őszi fákról.
Szép volt.
Egy pillanatra pont olyan volt, mintha elhúzták volna a látásomat elhomályosító függönyt.
Mintha közel jött volna a messzeség.
Olyan, mintha konfettit szórt volna rám az Ég.
3 comments:
Pont a héten mondtam, ha én lennék a kishableány, azt választanám, hogy konfetti legyen majd belőlem :))
Naaaaa...:):)
de érdekes, ma ahogy a SZÉPSÉG-et próbáltuk: a vihar részét úgy magyarázta el karvezetőnk, hogy legyünk levélrázó szélviharok, egyszermeeeegrááázzzuk erősen, hogy leessenek a szirmok...és ugyanezt éreztem, hogy kifújta belőlem a másféle gondolatokat, szél voltam, és semmi más nem érdekelt
https://www.youtube.com/watch?v=NUqJh5JqChs
Post a Comment