Május

legelső napján a férjem behozott nekem a kertből néhány szál gyöngyvirágot, s mivel már alkonyodott, odaerősített az ágy széléhez egy kislámpát is, hogy megvilágítsa. Gyönyörű volt. Maga volt a fény és maga az árnyék, csendes, egyszemélyes előadás, szótlan áldás a sötétségem közepén, hogy előre tudjam amit csak utólag fogok majd újból látni:
a jót a rosszban,
a fényt a ködben,
a szépet a nehézben.