Bevásárlólistából lett írásgyakorlat.

Joghurt, tejszín, tejföl, vörös áfonya, kakaó, tészta, felvágott zsemle (geschnittene Semmeln), Crème fraîche, fokhagyma, banán, dinnye.

Ezeket a tételeket találtam egy bevásárlólistán tegnap kutyasétáltatás közben az erdőben. Egy kabátzsebből hullhatott ki, s én azon nyomban elkönyveltem égi jelnek, játékos visszaintegetésnek, a gondviselés kézzelfogható bizonyítékának, csevegésre és vad asszociációkra való meghívásnak. Nem tekinthetem véletlennek semmiképpen, már csak azért sem, mert kilenc éve, hogy majd' minden nap végigmegyek ezen az ösvényen,  s még soha nem találtam egyetlen eldobott papírdarabot sem.

Tejföl: hogy én mennyit kerestem, mikor kiköltöztünk, melyik lehet a tejföl. Saure Sahne, Schmand, Crème fraîche, szótárral a kezemben álltam a polcok előtt tanácstalanul. Mindegyiket kipróbáltam. Egyik sem olyan, mint az otthoni. Egyik savanykásabb, másik édesebb, mindegyik ilyenebb-olyanabb. Pont azt nem találom, azóta sem. Nem is keresem. Attól tartok, még úgy járok, mint a pufuleccel. A pufulec kukoricalisztből készült, puffasztott erdélyi finomság. Gyermekkorom íze, a világ legfinomabb csemegéje. Mióta ugyanezzel a névvel itt is kapható egy ideje, sose veszek belőle. Mert rájöttem. A pufulec csak akkor finom, ha messziről érkezik nagy, kockás táskában. Csak akkor az igazi, ha otthonról hozzák, csak akkor, ha az, aki.
Geschnittene Semmeln: A listán nem egyszerűen csak zsemle áll, hanem, hogy száraz és hogy felvágott. Rákerestem lehetséges bajor receptekre, és megtaláltam, mi készülhet belőle: Semmelknödel. Vagyis zsemlegombóc. Egy kis vajon megpirítunk egy felvágott hagymát, petrezselymet. A száraz zsemledarabokra öntjük, valamennyi sóval, borssal, meleg tejjel, egy-két felvert tojással az egészet jól összekeverjük. Gombócokat formálunk, majd lassan fővő sós vízben addig főzzük, míg felszínre nem jönnek. Eddig én csak fasírthoz használtam száraz zsemlét, de mert alig-alig eszünk húst, legközelebb kipróbálom a zsemlegombócot. Ha már úgyis nemzetközi konyhát vezetek. Apropó nemzetközi. Millió éve vágytam Joanne Harris & Fran Warde "The French Kitchen" című szakácskönyvére. A kollégáktól kapott idei, szokásos születésnapi utalványnak köszönhetően meg is vettem egy használt példányt. Kezdetnek megfőztem a Ratatouille-t és megsütöttem a Tarte Tatin-t. Majd idén először megterítettem az asztalt odakint. Ha már igazából nem lehet, fejben utazunk. Tegnap például Franciaországba. Jut eszembe...