Valami ilyesmire vágyom - és ehhez még kolostorba sem kell vonulnom -, Isten dicséretére, itt ahol vagyok, a káosz s a sorban füstbe menő tervek kellős közepén.
Nem mintha Istennek annyira szüksége lenne rá. Nekem van rá szükségem.
A madarak éjjel is énekelnek. Esőben is.
Van olyan virág, amely a beton rései között is nyílik.
Tőlem néha csak annyi telik, hogy fél órás ebédszünetemben veszek magamnak egy kávét és felsétálok néhány utcányit a kis templomhoz.
Megállok, kicsit csendben vagyok. Észhez térek. Kérek. Panaszkodok. Mindent megköszönök.
Ahogy a kanálisból az ég felé nyújtózó virág, úgy öntöm ki a szívem, úgy vágyik Isten dicséretére a lelkem.
5 comments:
De szép, te Márta! A lelked szavai... 💛
nagyon szeretem a könyveidet megnézni, beleolvasni, utánajárni (nem csupán azért, mert általuk téged lehet jobban megismerni), és a fotóidat is (tök jó a szandálod), ...a harmadik képen az a csendes szelíd ház, szinte az úttestre nyíló üveges ajtaja, hatalmas bizalmat jelez az ottlakók békéjét...
a "Nem mintha Istennek annyira szüksége lenne rá. Nekem van rá szükségem." mondatod fájdalmasan összecseng a tegnap elhunyt cigány polgármester Bogdán László egyik mondatával (amikor a forgatásokra mindig ajándékokkal érkezett, kolbásszal, cigány lecsóval, mindenféle jóval, és amikor szabadkozott a stáb, hogy köszönjük, de nem kell ez nekünk, nincs rá szükségünk inkább a szegényeknek adja, stb. : azt válaszolta. NEKEM KELL EZ...
értem, és érzem, amit írsz, ez kicsit más...
rólad szól, azt írod: "vágyik Isten dicséretére a lelked...
Olyan természetesen adják vissza a képeid a hétköznapokat, máskor az ünnepeket, de azokat is egyszerűségükben.
"...káosz s a sorban füstbe menő tervek kellős közepén." - azt hiszem most épp itt tartok. És én is erre vágyom: megállni, megpihenni, akár egy ebédszünet erejéig. Áldott hétvégét!
A harsfa.....s az illata...!😍
Post a Comment