Kalandvágyból, ideiglenes lakóhelyként. De nevezhetném kihívásnak is. Vagy bátorságpróbának. Mert bár itthon vagyok, s biztonságban, mégis: minden lélekjelenlétemet össze kellene szednem, ha éjszaka közepén be szeretnék jönni a kerten át a házba.
Tulajdonképpen félek a sötétségtől. Nem alszom túl jól odakint. Éjjel hideg van, fúj a szél, el-elered az eső, ébren hallgatom a sátorlapon dobogó cseppek hangját. Kisállatok járkálnak a fűben, gondolom, sündisznók, egerek, macskák. Talán őzikék is. A felhők fölött repülők morajló hangja. A szomszéd éjjel beindítja az autót, pék a foglalkozása, korán indul dolgozni. A sötét égbolton hidegen, szinte hallható némasággal ragyognak a csillagok.
Egy szép zsidó esti ima így hangzik: Spread over us your sukkah of shalom, of peace and safety. Terítsd fölénk a béke és biztonság lombsátrát.
A sátorok ünnepén Izráelben lombsátrakat építenek az emberek a kőházak mellé, s egy héten át abban ülnek, ott esznek, oda hívnak vendéget. A sátor teteje lombokból készül. Átengedi a hideget, a szelet, az esőt. De a réseken át látni lehet az eget!
Felállítottam egy sátrat a kertben, és egy kicsit minden nap bátrabb leszek. Egyúttal készségesebb is talán, kilépni időnként egy másfajta, saját meggyőződésekből és igazságokból épített kőfal mögül is, s megérezni egy másfajta békét, másfajta biztonságot, mely reménnyel teljes tud maradni egy védtelen sátor védelmében is. Szeretnék megszólítható lenni, változni és változtatni, érteni és érezni a világ fájdalmát, örömét. Szeretném látni az eget, a csillagokat. Odabent, a falak között ez nem mindig lehetséges.
Mindig a reggelek a legszebbek. A hosszú éjszaka után egyszer csak feldereng a hajnal fénye, s a sátorlapon keresztül megmelengeti arcomat a felkelő nap. A harmatos füvön át mezítláb bejövök a házba kávét főzni. Indulhat a nap.
6 comments:
:)) egy csoda vagy nekem, mindig meglep minden posztod,
gyönyörűt írtál ma is
(én nem vagyok ilyen bátor: csak akkor merek nagy hősiesen sátorban aludni a saját kertben, ha ott van az unokám (ő azt hiszi rólam, hogy bátor vagyok, és utánoz), előtte nem rinyálhatok a sötéttől meg a neszektől, ...pedig...!!!)
Szép szimbólum a sátor: a Biblia szimbolikájában az ember intim szféráját, az Úrral való személyes kapcsolatot, ideiglenes lakhelyet, az ember földi életét, és az Úr dicsőségét állítja.
Kérlek, azért legyen meleg takaród elég nem szeretném, ha megfáznál benne hajnalban♥ (az jutott eszembe: a család nem rémül meg, amikor éjjel beosonsz a házba?)
Az az õ bátorságpróbájuk.:)
Én is aludtam már sátorban, de nem otthon és nem egyedül.Ez így egészen más,de ismerős érzés.
Nem bátorság próbák voltak, de az éjszakai neszezések, hajnal kezdete stb hasonló volt.
Én valamikor szerettem sátorban aludni. Jó régen volt. Lehet, hogy ki kellene ismét próbálni? Szerintem én is félnék. :)
Szeretettel küldöm Ottlik Géza Csillagszórók az éjszakák c. írásának részletét:
"
Mintha elfújták volna minden nyugtalanságomat, félőrült idegességemet. Az akarat és a félelem kettős rabságát oldották le rólam ezek a tétova fénypontocskák az égen. Amit akar az ember és amitől fél, az a változás. A csillagok végtelen állandóságukkal arra figyelmeztetnek, hogy lényegében úgysem változik semmi. A lényegtelen dolgok miatt pedig minek idegeskedni?
Aztán meg : amitől igazán rettegünk, ami ellen az irtózat görcsével tiltakozik a lélek, sőt a test is fájdalmas idegességével, az az, hogy talán mi magunkban változik, romlik el valami - valami képesség vagy boldogság, vagy tisztaság, ami gyerekkorunkban a miénk volt -, talán az a tisztaság, boldogság vagy képesség, ahogyan látni tudtuk a világot; s hogy ez nem veszett el, s hogy ma is önmagunk vagyunk, ezt mondják a csillagok, ha fölnézünk rájuk rossz éjszakákon, s úgy tudjuk őket látni éppen, mint valaha.
Visszanéznek hű-közönyös fénnyel s azt mondják : "Az vagy, aki voltál, ne idegeskedj."
Post a Comment