A social media előnye és hátránya, hogy az élet, az arc, az asztal, a táj csak egy apró, gondosan kiválasztott részletét mutatja. Az is valóság, persze, csak nem teljes. Időnként szárnyra kap egy-egy #morereality hashtag, olyankor aztán lehet látni számtalan mosatlant, filter nélküli önarcképet, rendetlen asztalt, ha valaki mindenáron erre lenne kíváncsi. Én, mint bevallottan lelkes igénybe vevője a social media plattformjainak, mindenre kíváncsi vagyok, s én is csak részleteket mutatok.
Apropó részletek, cserepek, apró kis cseppek...mi tart, ki tart össze benneteket?
Mostanában annyi hibát ejtek. Úgy érzem, darabokra esek szét. S ha csak egy kis részlet van, ami igazán szép, irgalommal teljes szemek, szívek - beleértve a saját magamét - talán el tudják képzelni, mennyire gyönyörű is lehetne az egész. Kinézik belőlem, elhiszik helyettem, míg újra fel nem épül bennem a teljesség.
9 comments:
Szép vagy.
Hű! :) <3 szép vagy.Igen.
... mi tart össze....? Most itt ülök a konyhában, könyökölök a számítógép felett, az ablak felé figyelek, és gondolkodom a kérdéseden. Végigfutnak bennem az elmúlt hetek történései, találkozások és kérdések. Mikor egy idegen, akinek egy órára kezébe adtam a történetemet, teljes komolysággal megkérdezte, akartál-e meghalni? Megütött a kérdés, nagyon, azt hiszem, talán levegőt sem vettem pár pillanatig. A legelső, és éles kép a lelki szemeim előtt az volt, ahogy magamban, ott legbelül, összeráncolt és értetlenkedő, talán toporzékolóan is megráztam a fejem, hogy ÉN??? SOHA! Mert ha át is fut ez a hülye költői gondolat rajtam, teljesen biztosan állítom: nem.
Azt hiszem, itt fordult bennem valami. Kerülgettem Istent a napokban, és nem mertem feltenni a kérdést, hogy létezik-e, mert annyira egyértelmű, hogy IGEN. És vajh ki adja ezt a választ, és a következő, ruganyos lépést....? Ki vagy mi mozgat...? :) Most mondhatnám, hogy nem tudom. Pedig de.
Márta, Éva, Kriszti! Mindhármótokat évek óta olvaslak, és kizárólag a leírt soraitok által ismerlek Benneteket. Elmondhatom, hogy nem csak a bejegyzések, de sokszor a kommentek hosszú sora is tartogat számomra nagyon fontos gondolatokat.
Szerintem nincs olyan ember, aki legalább egyszer, (de inkább többször is élete során) ne esne szét. Elég csak a betegápolásra gondolni. Mennyire igénybeveszi az ápoló idegrendszerét a mindennapos aggódás, gondoskodás.(Mindhármótoknak volt és/vagy van része benne ma is, tudjuk mennyire nem könnyű a mindennapokban megfelelni sok más mellett ennek a feladatnak is.)
S hogy ...mi tart össze? Én úgy gondolom, hogy a Bennetek lévő "harmónia", vagy a harmóniára való törekvés. Előbb utóbb mindig visszaáll Bennetek a harmónia, még akkor is, ha újra és újra hullámokban jönnek a nehézségek.
Mindhármótoknak kívánom, hogy simuljanak ki szépen a dolgaitok, legyetek egészségesek és boldogok!
Nagyon valosan mutattad be a hideget a pilláddal!!:))
A kegyelem tart, csak mikor esünk szét, akkor jobban érzékeljük, mint amikor minden klappol :). Bevallom, néha én is a szép részleteket mutatom, és olyankor méginkább szembesülök vele, hogy ezt más is elkövet(het)i. Mi csak a szépet látjuk, de pontosan tudjuk, hogy mindenki cipel terheket, mindenkinek lehet rossz napja ;). SZerintem te nagyon hiteles vagy, és a nehéz dolgokat is olyan léleksimogatóan tudod megfogalmazni! :)
Kegyelem, hogy még nincs végünk! Ó, mistanában is tapasztalom oly gyakran, hogy csak Ő tart össze, s tart meg, s az Ő ragasztója teszi "aronyossá" az életem.
Márta, imában hordozlaj! Az Úr hordozzon tenyerén!
Kedves Márta, minden nap várom az újabb bejegyzésedet. Nagyon várom! Remélem, nincs baj!
Sok szeretettel gondolok Rád mindig!
Bea
sokszor a rész, több mint az egész!
Post a Comment