A végén minden rendben lesz.

Mivel minden nap ugyanazon az útvonalon sétáltatjuk kölcsönösen egymást a kutyával, pontosan meg tudnám mondani, mikor melyik virág nyílik, mikor melyik fa kezd el rügyezni. Olyan, mintha valaki rendezgetné a tájat, mintha minden nap igazítana, szépítene rajta valamit. Erről eszembe jutnak a saját, hosszú évek alatt kialakult rendezgető mozdulataim, ahogy esténként, lefekvés előtt még elmosogatok, még összehajtogatok néhány itt-ott heverő ruhadarabot, kivasalom másnapra a blúzt, kicserélem a vázában a vizet, megterítem a reggelihez az asztalt, felírom egy papírdarabra, hogy holnap feltétlenül írjak a betegbiztosítónak. Van valami mélységesen vigasztaló ezekben a rendezgető kezekben, az enyémekben és mindenki máséban, a halk esti neszekben, s a még halkabb virágnyílásban. A végén minden rendben lesz, és néha-néha közben is, addig is.