felfedeztem egy kedvenc íróm Instagram bejegyzésében egy - azóta kijavított - helyesírási hibát. Úgy örültem neki. Nem kárörömmel. Annak örültem, hogy ő is hozzám hasonló ember, aki saját maga írja és teszi közzé a bejegyzéseit. Valószínűleg nem akarattal szőtte bele az elírást a szövegbe. A quilt takarókba szándékosan tervezik bele a hibát, de nem azért, hogy ne felejtsük el, hiszen tudjuk, csak Isten tökéletes - mi pedig nagyon nem -, hanem mert a tökéletlenségeinket, melyek miatt annyit szégyenkezünk, különösképpen is fel tudja használni az emberek bátorítására.
Mikor a csodálatos Patti Smith a 2016-os Nobel-díj átadásán elakadt Bob Dylan "A Hard Rain's a-Gonna Fall" című dalának az előadásában, egyszerűen bevallotta, hogy nagyon izgul és megkérte a zenekart, hogy kezdjék újból. Nem a szöveget felejtette el, hiszen évtizedek óta ismerte, énekelte. Nem is az volt a gond, hogy felkészületlen lett volna. Egy interjúban aztán elmondta, egy valamit megtanult sok évtizedes pályafutása során: mindig az igazat kell mondani. Ha elmondjuk az igazat, az emberek nagyon megbocsátóak. Másnap reggel, mikor együtt reggelizett a világ legnagyon tudósaival, mindenki méltatta az előadást, mindenkinek volt egy kedves szava.
Pontosan tudom, milyen érzés megjelenni az emberek között, miután valamilyen területen érzésem szerint lejárattam magam. Nagyon nehéz. És azt is tudom, ha mégis rászánom magam, milyen őszinte kedvességgel, megkönnyebbüléssel fogadnak. Milyen hamar megbocsátanak.
Mert talán nem az a legnagyobb feladatunk, hogy a lehető legjobban végezzük el, amit elvállalunk. Nem is az, hogy csupa okos, jó dolgot mondjunk és tegyünk. Nem versenyezni vagyunk itt, nem is jó benyomást kelteni, hanem egymásnak szeretettel szolgálni.
S ha ezt, a legjobb szándék mellett is, néha pont a bakik, csetlések-botlások által sikerül a legjobban, ezekkel, azt hiszem, valóban szolgálatára tudok állni az emberiségnek.
5 comments:
Ma, anyák napján, olvastam soraidat. Sokunkban felmerül a kérdés, jó anya vagyok-e. A fenti sorok megsimogatják a lelkem. Köszönöm
Gyönyörű a dal, és nagyon megható az a baki. Nem lehet nem megbocsájtani neki olyan kedvesen kér elnézést, és elmondja az igazat, hogy mennyire izgul.
Nem vagyunk tökéletesek, és ez így jó. Az emberek elnézőek voltak vele is, látszott rajtuk a meghatódottság.Egy hölgy még a könnyeit is törölgeti. Köszönöm, hogy elhoztad a videót.
Nagyon szép képet is hoztál a lelket melengető írás mellé.
Éppen a megfelelő pillanatban írtad/olvastam ezeket a sorokat. Köszönöm, Márta! 💛
"Nem versenyezni vagyunk itt, nem is jó benyomást kelteni, hanem egymásnak szeretettel szolgálni." Nagyon köszönöm! Telitalálat ez a poszt :) Hédi
Olyan gyönyörű ez a kép, Márta! Naponta többször megnézem. Olyan hangulata van, mint azoknak a sok évvel ezelőttieknek, amikor elkezdtem olvasni a blogodat - pedig, ha jól emlékszem, profi kamerád később lett csak. De a jó szemed már megvolt hozzá.
A gondolat is tök fontos. Annyi baj van a világban, és annyi bonyodalom, ami mind abból keletkezik, hogy az emberek szeretnék elfedni azt a rosszat, amit szégyenlenek, és aztán egyre nagyobb rosszakat csinálnak nagy igyekezetükben. Pedig a hibát mindjárt megvallani és kijavítani tényleg a legszeretetreméltóbb dolog.
Post a Comment