Anyák napjá(m)ra.

Az anyai szeretet nem tökéletes. 

Az anyai szeretet végtelen, de csak véges, törékeny, hiányos módon tudja kifejezni önmagát.

Az anyák időnként kiabálnak, dramatizálnak, manipulálnak, bagatellizálnak. 

Az anyák megpróbálják útközben meggyógyítani a saját sebeiket.

Az anyák bocsánatot kérnek és elfogadják, hogy a megbocsátáshoz néha idő kell. 

Odafigyelnek, próbálnak lépést tartani a változásokkal. 

Tisztelik a gyermekeiket. 

Próbálják megtalálni az egyensúlyt. 

Képesek a változásra.

Megtalálják a módját, hogy messziről is kifejezzék a gondoskodásukat.

Meglepetés látogatáskor pontosan úgy viselkednek, mint az összes többi meglepődött anya az internetre feltöltött videókban. 

Reggelit szolgálnak fel az ágyba. 

Odaadják az autót a friss tizennyolc évesnek. 

Az aggódásukat megtartják maguknak. 

Bundás kenyeret sütnek éjfélkor. 

Megveszik a pink hajfestéket. 

Sokat nevetnek. 

Tanulnak a fiataloktól.

Mikor néhány hete a legkisebb gyermekünk is felnőtt lett, titokban azon gyötrődtem, vajon megkaptak-e mindent, amire szükségük volt. 

Valószínűleg nem.

De ahogy Macrina Wiederkehr is írja, talán megkaptak mindent ahhoz, hogy elinduljanak: 

"It was not a home where I received everything I needed, but it was enough to get me started."

Anyák napján elhisszük a gyermekeinknek, hogy mi vagyunk a #legjobbanyák. Annak a néhány #legjobbgyermeknek, aki hozzánk tartozik...mindenképpen.