és kabátzsebemben található kis to-go könyvtárból két könyvet is kiolvastam az elmúlt egy-másfél héten. Mint mindig, többnyire útközben, apró szünetekben. Az egyik Agota Kristof Die Analphabetin-je, a másik Ray Bradbury Fahrenheit 451-je. Ez utóbbi a sötét jövőben játszódik, ahol háború dúl és minden könyvet elégetnek. Természetesen nem a könyvek, mint tárgyak megsemmisítése a cél, hanem a bennük található bölcsesség és szépség. Arról szól, hogy van egy nem is olyan kicsi csoport, aki ellenáll. Nincs fegyverük, nem harcolnak. Többnyire az erdőkben tartózkodnak, ide-oda vándorolnak. Vagy kisvárosokban, falvakban élnek, visszavonult, csendes életet. S mindegyik megtanul egy-egy könyvet, vagy csak egy részletet. Majd, mivel nem szabad megtartani a könyveket, elégetik őket. A megtanult szövegeket mindenki megőrzi, ismételgeti, annak reményében, hogy a háború végén mindent újból leírnak és továbbadnak. Mikor a főszereplő, Guy Montag, csatlakozni akar a csoporthoz, megkérdezik tőle, mivel tud hozzájárulni a közös kincshez. A Prédikátor könyvével, s talán a Jelenések könyvéből valamennyivel, válaszolja. A Prédikátor könyve rendben van, még akkor is, ha már van egy emberük, aki tudja. Montag, - mondják neki - légy óvatos, vigyázz az egészségedre...ha ezzel a másik emberrel történne valami, te leszel a Prédikátor könyve. S így végződik a történet, ahogy megy tovább a csapat az erdőben, kívülről, mindegyik, mint egy-egy csavargó. Belülről mindenki könyvtár. Hogy értelmet nyerjen az angol közmondás: don't judge a book by its cover, ugye.
Millió módon megérintett ez a piros, a zsebemben kissé viharvertté váló könyv. Egyrészt elgondolkodtam, melyik könyvet választanám. Másrészt, elkezdtem memorizálni - bárcsak ne lennék annyira feledékeny - szívemnek kedves szövegeket. Belakni őket, belülről. Megélni őket. S nem tudom, melyik lenne az, ami a legszebb, a mindenek fölött álló, a legfontosabb - csak az tudom: lenne benne egy nagy fazék forró leves, kenyér, egy szűkös ebédlőben egy túl kicsi asztal. S hogy elférne mellette az egész világ, mégis, és békében.
11 comments:
Milyen érdekes! Eszembe juttattál valamit és valakit.
Volt egy kolléganőm, aki főleg verseket, de szövegeket is memorizált olyan megfontolásból, ha egyszer nem lesznek könyvek, számára és mások számára mégis meglegyenek. Ez volt a válasza, mikor megkérdeztem, hogy miért teszi.
Talán Ray Bradbury hatására tette. Bizonyára olvasta a könyvét.
próbálom nem kommentelni, (nem szeretnék félreérthető lenni, sem védekezni, magyarázkodni, jobb inkább nem szólnom), de ma - tegnap hajnal óta - feszült és keserű vagyok, ...és ebbe pocsék állapotomba, féve mégis bekukkantottam, és akkora örömöt okoztál a posztoddal, hogy mégis muszáj (csak reménykedek, hogy senki más nem olvassa el)...nagyon nagyon szeretem a könyveidet, mindkettő olvasható magyarul is (a gyönyörű Fahrenheit 451, mindjárt elsurranok a Könyvtárba és megzsákmányolom, mert csak a hangulatára emlékszem, és nagyon szépen írsz róla...és hát KRISTÓF ÁGOTA (így, csupa nagybetűvel) mert ugye a csúcs (hasonlóan, mint Ferber Katalin, aki szintén nem Magyarországon ír, és nem is akárhogy ...(FK könyvét neked is ajánlom: az ÉLETÁLOM)
nagyon hálás vagyok neked
a könyvekért, a posztodért, a mindenért
Én ettől a könyvtől mindig féltem. Hogy túl sötét, túl félelmetes, nem nekem való. De lehet, hogy nem kellett volna...
Mondjuk most nem merek ilyet olvasni. A járvány, a háború.. szorongok.
Éva, lehet, hogy Bradbury hatására...:)
Kati, Kristóf Ágota könyveit én németül ugye, és talán írok majd arról, miért érint meg annyira, amit és ahogy ír. Köszönöm a Ferber Katalin ajánlását, nem ismerem még...
Zsuzsa, én örülök, hogy pont most olvastam...mert arra világít rá, hogy van, amit nem vehet el tőlünk senki. S nem kell fegyvert ragadni ahhoz, hogy a legyőzhetetlennek hitt hatalommal szemben ellenálljunk. Engem megvigasztalt, bátorságot ad.
Lehet. Nem tudom. Bennem 2 napja zsigeri rettegés van. Féltem a kis nyamvadt életem, a 2 kisgyerekem, mindenem.
Teljesen átérzem, Zsuzsa...😓
Kedves Márta! Mindig örülök,ha könyveket ajánlasz,főleg ha magyarul is olvashatóak.Engem most az érdekelne,hogy milyen levest főztél ekkora nagy társaságnak? Köszönöm a posztjaidat(kicsit olyan,mintha ott ülnénk az asztalodnál)
Jézus mondja:"Ne nyugtalankodjék szívetek,ne is csüggedjen!"(engem ez(is) bátorít nagyon)
Milyen leves is volt...amolyan mindent-bele leves...olajon, hagymán pirított csirkemellszeletekkel indult, majd tettem bele mindenféle zöldséget. A legvégén tejszínnel, kis citromlével ízesítettem.:)
Igen, ez az ige segít. De gyarló vagyok és dühös és sajnos akkor is félek.
https://www.facebook.com/Fidelio.hu/photos/a.10150209176340576/10165958428315576/
Klassz idézet, köszi! És igaz. Én még szamárfülezek, és alá is húzok, efféle könyvmániás vagyok, bevallom.
Post a Comment