Állomások.

Kora reggel. Odakint még sötétség. Havas háztetők az utcalámpák fényénél. Hallani, ahogy sűvít a szél. Szíve - egyes szám, harmadik személyben - túlérzékeny anyaszív. Arcán visszaparancsolt könnyek helye. Idő érlelte anyaarc. Mindannyiszor megszenvedi a gyermekeitől való elválást. A nyilvános összeomlást viszont csak ritkán engedi meg magának. Vasalásba, hajtogatásba, csomagolásba, felesleges nyüzsgésbe, főzésbe menekül, hogy ne essen szét, látványosan, apró darabokra. Érti az észérveket. Hogy felnőttek, s hogy időnként úgyis újra jönnek. Újból és újból elengedi őket. Szeretete felettük: levegő és égbolt.

Kora reggel. Néhány óra múlva indul a vonat. Az állomások attól függően leginkább vagy legkevésbé kedvelt helyek, hogy a vonatok érkeznek-e vagy távoznak. Naplójába összeírja a látogatás néhány napja alatt megosztott perceket. Gilmore Girls. A komplett első évad. Chai latte. A chai latte habján apró, kakaóporból készül szív. Az ajándékba kapott könyv alakú fülbevaló. Még egy kör Qwixx. A Jugendstil művészeti album lapozgatása. Madártej. Lencsefőzelék.  Idő. Emlékek. S az édes érzés, hogy anyaként még gondoskodhat időnként kedvenc ételről, meglepetésről, tiszta ruháról. 

A vonat közvetlen indulása előtt egy piros masnival átkötött apró csomag, útravalóul. Benne képeslap, egy kis zsebpénz, sudoku füzet. Hozzá radíros ceruza. Minden apró részletre gondolni. A képeslapon szavak, melyeket nehéz lenne szemtől szembe, könnyek nélkül elmondani. 

S miután elindul a vonat, s miután a sötétített ablakokon át úgysem látni az arcokat, ezért mosolyogva integetni mindenkinek, akinek szüksége lehet rá, s mikor már lehetne könnyezni, összeomlani, akkor, „valami csoda,/ valami külön az anyáknak félretett/ kegyelem folytán“ egyszer csak, mint mindig, szétoszlik benne a szívét összepréselő, felhőként fölötte lebegő, napokon át visszafojtott, későbbre tartogatott sírás. Könnyed léptekkel indul a peronon át hazafelé.