Odakint egyhangú, szürke ég, hótól fehérlő háztetők. Egy új nap, s mintha egy egészen új időszámításban. Az asztalon könyvek, tányér, benne néhány éjfél körül elfogyasztott mandarin héja. A vázában rózsák. Fülhallgató, laptop, munkahelyi papírok. Egy fehér gyertya. Napló, toll, ceruza, mai ige*. Hosszú, végtelennek tűnő történet a tél, folyton újramesélve, mindig kicsit másképp, s minden egyes alkalommal kicsit igazabban. A mosogatókagyló, tűzhely, szennyeskosár, felmosó vödör körüli feladatok egyfajta menedék, nem érzi magát az ember mégse épp annyira tehetetlennek. Legbelül félelem, s egyúttal valami ennél sokkal nagyobb is. Van, amit soha senki nem vehet el.
Minden háború ott kezdődik, hogy valaki vét valaki ellen. S valaki úgy dönt, hogy nem bocsát meg. Az őrizgetett sértődésekből lassan keserűség lesz. Bosszúvágy. Ellenségeskedés. Erőszak. Háború. Általában csak ekkor kapjuk fel rá a fejünket. Ekkor válik kezelhetetlenné, problémává, hírértékké. De ha elkezdem visszafelé tekerni, mint valami gombolyagot, mind kisebb és kisebb lesz. Mind tisztább, átláthatóbb. A kiindulópont lassan egészen úgy néz ki, mint én.
Van küzdelem, ami nem odakint a harcmezőn dől el. Már sokkal hamarabb eldől. Láthatatlanul. Valahol idebent.
* Világosságom és segítségem az Úr, kitől félnék? (Zsoltárok 27,1a)
9 comments:
visszagombolyítani csak a saját ismereteink mentén és csak a saját háborúinkat vagyunk képesek (talán), még azt se mindig jól...
...másét meg - mivel saját tapasztalatunk sincs - csupán a két fél(?) propagandájából,morzsákat lehetne átlátni...és igaz, a visszafejtés mindig ad információkat (most pl. Krím-félsziget 2014-i elfoglalásáig jutottam a visszanézésben és néhány krími ember kérdéséig, és a szegénység mutatóiig...
és igen, valahol mindnek az alján valami feszítő lelki gubanc lehet, és a manipuláció
Kár, hogy az nem gombolyít sohasem, aki kiadja a parancsot :-(
Nehéz.
Én is próbálom megérteni, miért van ez most, ez viszonylag jól összefoglalta:
https://wmn.hu/wmn-life/57013-vilagok-dolnek-ossze-a-szemunk-elott--elmagyarazzuk-hogyan-jutott-ide-az-ukran-helyzet?fbclid=IwAR2VZrTxljHUbPkrqrAo-li_Xaj7o1DcScYscs2Mmm3D-0f3de7tAurFHc0
Sütit sütök, gyurmázom, pelust cserélek... többet nem tehetek, kapaszkodom a normalitásba.
Úgy örülök, hogy újra írtál.
Nagyon el vagyok keseredve a háború miatt.Sajnálom a sok szenvedőt,akik talán életük munkáját hagyják hátra menekülésükkel, vagy maradnak, és állandó veszélyben vannak életük kockáztatásával. Szörnyű helyzet.
Milyen pontos ez, Márta.
olyan sokszor eszembe jutnak a mondataid
figyelve a magam dühére: miért nem lehet megbüntetni az orosz támadást elrendelőt, hisz gyilkos, és miért küldenek a németek paripát/fegyvert a ukránoknak, szítva további öldöklést....aztán megállok, és azon morfondírozok, mivel tudom (tudunk)ellenségeskedést csillapítani pl. egy közösségi média hsz-ainál....
Post a Comment