Rendezvous...*

A februárra tervezett kávézás március elejére tolódott. Egyrészt eszembe sem jutott. Másrészt néhány napig elképzelhetetlennek tartottam, hogy szabad folytatni az életet, még ha nem is lehetséges úgy, mint eddig. De aztán, mivel sem a munkámat nem adtam fel, sem az összes többi találkozót nem mondtam le, sőt, a nagytakarításnak is nekifogtam, és tervezem, milyen virágokat ültessek idén a kertbe, úgy gondoltam, folytatom ezt a legalább egy évre tervezett projektet is, melynek célja és értelme, hogy magamat is ugyanolyan komolyan vegyem, mint mindenki mást. Hogy megtanuljak bizalommal teljesen belépni egy étterembe és elfogyasztani egy szerény ebédet, végül egy espresso mellett elolvasni az újságból néhány cikket. Majd megtekinteni egy kiállítást, azzal az érzéssel, hogy aznap valószínűleg én voltam az egyetlen látogató. Bejárni keresztül-kasul a várost. Készíteni néhány fotót. Hogy aztán új erővel, friss gondolatokkal és örömmel - igen, még ezekben az időkben is megkockáztatnám az örömmel teljes élet lehetőségét - térjek vissza a mindennapi életembe.

* ...magammal