Tuesday, January 25, 2022
Megígértem
magamnak, hogy elviszem kávézni a városba. Az eredeti és tulajdonképpeni ígéret arra szól, hogy minden hónapban elviszem kávézni, egyszer, mindig más városba. Jutalomképpen, mert olyan szorgalmasan dolgozik. Mert olyan igyekezettel, szépen éli a dombok között a visszavonultak életét. A keddi napra gondoltam, mikor úgyis szabadnapot kellett kivennem más intéznivalók miatt. Hogy aztán indulás előtt közvetlenül elkezdjem keresni a kifogásokat. Hideg van. Köd van. Gyengének érzem magam. Itthon is tudok finom kávét főzni. A kutya mindig elkezd nagy, szomorú szemekkel nézni, ha készülök valahova. Ott a millió házimunka. Az autózás miatt környezetvédelmi okok. Mindenféle praktikussági okok. Végül elindultam. A kávézó előtt kétszer-háromszor is elsétálgattam mire be mertem menni. Mert van akinek még ehhez is gyűjtenie kell a bátorságot. Hogy hát kávézóba és hosszasan elidőzni és egyedül. Végül beléptem. Mert megígértem. S mert becsülöm magam talán végre annyira, hogy betartsam a saját ígéreteimet.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
32 comments:
Nagyon jó szokás! Gratulálok!
Drága Márta! Olyan kedves írás megint. Végig azon gondolkoztam, vajon kit viszel el? A férjed vagy egy szomszéd nénit, esetleg valakit a kórusból.. ? Szuper a csattanó! Gratulálok! ÉS így kicsit minket is elviszel, köszönöm. Egyszer, talán, hátha élőben is kávézhatok Veled egyet! Addig is virtuális ölelést küldök szeretettel: Márta Budapestről
Szívemnek oly kedves történet… melyik városban van ez a kávézó?
Jaj, de szép! Nekem is sok mindenhez gyűjteni kell a bátorságot :) Hédi
Szerintem itt sokan lennénk, akik (függetlenül attól, hogy városban vagy faluban élünk) szívesen elhívnának téged egyszer egy kávéra... egyedül... csak téged...
Bad Ischl-ben nem mertünk bemenni az elegáns kávézóba islert enni. Téli, síelős cuccban voltunk, csak kívülről nézegettünk befelé. A csattanó az volt, hogy jó barátaink léptek ki mosolyogva az ajtón. Jót nevettünk magunkon. Legalábbis úgy csináltunk ...
Tényleg jó lenne, ha megirnád melyik városkában milyen a kávé.
Édes, hogy mindig magaddal viszed azt a szép füzeted. Vajon mit írhatsz bele?
Szerintem az Márta naplója, valószínűleg nem ránk tartozik :-)
de jó, annyira mosolyogtam már rögtön az első mondattól/ a címtől, mert hogy megígérted magadnak,és legyen bárhogy csakazértis megkávéztatod,:)) annyira ismerős (a legtöbb kibújót a magam kényeztetésére tudok fellelni :))))))t
és köszi a fotókat, imádom ezt a kis kávéházi hangulatot
gondolom, ha vége lesz a vírusveszélynek, még jobban ki merünk majd mozdulni és nagyobb távolságokra tűzhetünk ki kávézásokat :))))))
de ha véletlenül Pestre jössz, (már annyiszor mondtam), legyen már valami híradás, és lehetne egy nagy közös blogtalikávévalteával...
Megcsináltad, pedig mennyi kibúvót tudtál volna keresni magadnak. Mosolyogva olvastam, hogy mennyi gyűlt volna össze, ha nem erősíted meg magad, és nem mész el mégis a kávézóba.Jó, hogy megtetted. Én is mentem egyedül cukrászdába kávét inni, és jól éreztem magam, nem is mentem el előtte 2-3x, hanem elszántam beléptem és rendeltem.Büszke is voltam magamra.
Én nagyon szeretek egyedül moziba, színházba, kávézni járni. Szerintem szuper. Nem kell, csak magamra figyelni, és ez olykor fontos. Most, mióta gyermekim vannak, 6 éve, ez nem jön össze, de előtte, a 20as éveimben meg amíg nem lettek a gyerekek, ez gyakori kedves programom volt.
Ja, és elegáns helyekre, drága boltokba meg, ahol különösen szép, csinos eladók vannak, én sem merem bemenni :-(
Szegény, kövér, ronda, rondán öltözött kis izének érzem olyankor magam.
Vagy nempesten:-)
Deggendorfban...
Igyekszem. :)
drága Zsuzsa, - sajnálom, hogy nem tudom közvetlenül neked válaszolni (itt nincs ilyen lehetőség), talán el is vész a figyelmed elől, amit neked szánnék
a de szeretném, ha tudnád: nagyon megérintett, amit írtál az elegáns, drága boltokról:tudom, miről beszélsz...és hidd el, tudom, jártam én is így... és azt képzeltem, "nem való vagyok oda, és lerí rólam, hogy nem tudnám kifizetni azt az árut"...idő kellett, míg megértettem: olyan helyre, ahol nem a vevő profi-és maximálisan udvarias - kiszolgálása a legfontosabb, oda nem is megyek be..., az nem megfelelő kereskedelem, nem ért a szakmája lényegéhez... az igazi luxus az, hogy megajándékozhatnak egy élménnyel. Lehetek "alulöltözött", de alulművelt soha, és ahol a méltóságomat sértik, és rosszul érzem magam, az nem méltó üzletet nyitni. Elég kedvesen tudok viselkedni ahhoz, hogy elhiggyék, talán egy potenciális vevőt szerzek nekik, mert hírét viszem a modoruknak...
Szóval, csak azt akarom mondani, érezd jól magad, és add meg magadnak a lehetőséget, hogy kilépj abból a sokat emlegetett komfortzónából, és add meg a eladóknak azt a lehetőséget, hogy kedvesek lehessenek veled
Egészségedre a kávéhoz Márti :) Innentől bátran, máskor is.:) Én is szeretek egyedül kávézni vagy nyáron egy limonádéval, füzettel egy órácskát ücsörögni és nézni pl az embereket, elképzelni kik ők, mivel foglalkoznak, csak úgy szabadon a gondolataimban....nagyon jó időtöltés. Katalinnak, Zsuzsának: a legtöbb embert egyáltalán nem érdekli, hogy nézünk ki, mi van rajtunk, jó e a hajunk vagy lenőtt már a festék stb. Ez csak a mi fejünkben van, hogy azt hisszük de. Pedig nem. Saját tapasztalat, hogy amikor elkezdtem futni azt hittem az utcán mindenki engem fog bámulni, velem foglalkozik. Nos egyáltalán nem, az emberek teszik a dolgukat és magukkal van elfoglalva. Legalább is a többség. Nekem semmilyen "fóbiám" nincs ezzel kapcsolatban, talán mert sosem volt rossz élményem vagy ha a hátam mögött valaki esetleg megszól, az nem az én problémám, hanem az övé.
sajnálom Kovtama, hogy nem értettél meg :(
Mint olyan sokszor magadra vetted. Valami elemi erővel kötsz bele a mondanivalómba színre mindig, nem csak most, régebben is. Messengeren írni felszínesnek nevezni engem és utána nem megvárva a választ pedig olyan szomorúan....nem is tudom hogy írjam le mi. Inkább le sem írom.
Köszönöm, kedves vagy!
Köszönöm.
Milyen kedves csengesű név :-)
Ne, itt ne veszekedjünk, miattam pláne ne! Ez kb utolsó békés, kedves szelete az internetnek, ne rontsuk el. Kérlek.
Remélem Zsuzsi te nem érted félre, mert a mondanivalóm az lett volna, hogy próbáljunk meg lazábbak lenni. Hozzá teszem, régebben én is sokszor voltam úgy, mint Márti, de nekem tényleg a sport hozta meg a bátorságom dolgokhoz,amikor a rám tapadó ruha megmutatta a "valómat" és rájöttem, hogy ez csak az én "fóbiám" ahogy fogalmaztam az előbb (ezt értette Katalin félre és vette magára) másokat cseppet sem érdekel, sőt néha még kis irigységet is láttam, hogy megmertem tenni. Elég nagy akaraterő kellett hozzá....No, ennyi azt hiszem. :)
Ne, itt ne veszekedjünk, miattam pláne ne! Ez kb utolsó békés, kedves szelete az internetnek, ne rontsuk el. Kérlek. Köszönöm.
:) Szép. Ölellek.
Értettem, és köszi! 40.lettem,ideje nekem is leküzdeni ezeket a blokkokat. Hátha sikerül!
Végre idejutok én is.:) Nagyon sok volt ma a munka. Köszönöm a sok érdekes gondolatot! Nekem ebben az esetben arra kellett rászánni magam, hogy csak magam miatt autóba üljek, nyugodtan elidőzzek. S főleg hogy egyedül...talán ez volt a legnagyobb kihívás. Néha megyek kávézni, de mindig mással, s eszembe sem jutna nem elmenni, ha megígértem. Nekem ez új, hogy magam miatt...de annyira szép, egèszen más ötletek jönnek, ha új helyen vagyok. Számomra ez luxus, falun élek, itt nincsenek ilyen helyek...majd beszámolok esetleg a következő kirándulásról is.:)
A nem tökéletes alak miatti szorongást pedig szerintem mindannyian értjük. Én termálfürdőben tudok a végtelenségig bújkálni, pedig tényleg senkit sem érdeklek különösképpen.
Én szívesen bemegyek drága helyekre, a szép, csinos eladók többnyire nagyon kedvesek is. És én is az vagyok.:)Ritkán veszek ruhát, s ha már, akkor valami szépet. A lányaink báli ruháit egy olyan helyen vettük, ahol bársonyfotel és ingyen innivaló járt, egy egész délutános élmény volt a válogatás. Nem mindegyik gyermekem igényelte, de amelyik igen, az megkapta...Nem a ruha a fontos valóban, hanem az élmény, s az érzés, a jó emlékek.
Pont ugyanilyen virágos noteszem vannnn, és mindenféle szörnyen fontos megjegyzendőket őrzök benne, imádom. És a komfortzóna arra való, hogy kilépjünk belőle, én is most tanulom ötvenen túl
Benézek naponta hozzád mégha nem is kommentelek mindig csak élvezem az olvasmányt ami nem csak egyszerű olvasmány hanem egész élmény!Köszönöm!
Én is örömmel olvaslak :*
Szeretettel yárlak Reutlingenbe egy kávéra.
https://www.facebook.com/epilare.fulga/posts/2258001664333065
Post a Comment