gondoltam hirtelen tegnap, miközben, ahogy egy ideje szoktam, a balkonon fogyasztottam el az első kávét korán reggel. Jellemző, hogy hetek óta csak most jutott eszembe. Mintha csak most vettem volna észre, milyen kopott, poros és fáradt körülöttem minden. Az ablakpárkányokon por. A sarkokban szélfútta száraz levelek, néhány üres cserép és cserépalátét. Nekem elég volt az is, hogy leülhettem. Bármikor el tudok feledkezni a környezetemről, rendetlenség közepette is képes vagyok nyugodtan ülni, zajban is elcsendesedni. Nem feltétlenül dicséretes. Reggelenként - mintha ebből meg lehetne élni - egyszerűen csak belefeledkezem az ég kékjébe.
Néha egyetlen apró, tettre kész, reményteljes gondolat is elég, hogy valami megváltozzon. Hogy a poros, szomorú helyek kedvessé, otthonossá váljanak.
3 comments:
Van egy apró erkély a házunkban, ami abszolút elhanyagolt a terasz és w kért mellett. Ráadásul déli, úgyhogy nyáron elviselhetetlen a növényeknek is. Nézem hetek, évek óta, hogy szebbé kellene tenni. Köszönöm.
Nekem is van egy erkélyem. Tegnap megnéztem, és láttam, hogy lenne mit tenni rajta. Hamarosan rendbe teszem, mert szeretnék egy-egy kávéval, könyvvel kiülni a jó időben. Délelőtt süti a Nap.
Nagyon szép lett!Tudod az ,hogy egyszerű ,mindennapi dolgokat olyan élően irod le ,hogy magunkra ismerünk benne!Köszönőm!
Post a Comment