Esős napokat élünk. Csak esik és esik. Szemerkélnek, zuhognak, cseperegnek napok óta, megállás nélkül az esőcseppek. Szeretem hallgatni, ahogy földet érnek az aszfalton, a háztetőn, a virágszirmokon. Még a hajnali harangszó is másképp szól ahogy megpróbál utat törni magának a sűrű, földig érő felhők alatt.
El-elidőzök a balkonon, sálba, puha takaróba burkolózva. A naplómba beragasztok egy képeslapot, rajta egy felirat: Wann hast du das letzte Mal etwas zum ersten Mal gemacht? Mikor csináltál utoljára először valamit? A kérdés múlt hétvégén hangzott el egyébként, búcsúzás előtt, egy női csoportban. Előtte együtt töltöttük a hétvégét egy gyönyörű helyen. S mint mindig hasonló helyzetben, s ahogy a legtöbbünknek egyébként, hirtelen nem jutott eszembe semmi.
Egy idősebb nő tétovázva kérdezte, az számít-e, hogy éppen fél órával azelőtt, a szünetben, kipróbálta életében először a játszótéren, úgy igazán, az égig ugrálva, a trambulint?
Erre felcsillant a szeme egy másik résztvevőnek, aki alig szólalt meg egész hétvégén. Trambulin? Most már kezdi érteni, mit jelent az a furcsa, értelmezhetetlen mondat, ami először jutott eszébe valamelyik reggel ébredés után: Isten igéje olyan, mint a trambulin.
Ha csak óvatosan, fél szívvel ugrálunk rajta, félve s mindvégig megtartva magunknak a irányítást, az utolsó szó jogát, az érthetetlenné teszi. Valóban nehéz szeretni. Valóban nehéz örülni, bárminek. De ha valaki teljes testével, teljes valójával odaadja magát, minden félelem ellenére, úgy általában, az életnek, akkor, és talán csak akkor valóban átélheti az ugrálás, az élet szépségét, a játék komolyságát és örömét.
5 comments:
Érdekes hasonlat a trambulinnal és mennyire igaz! Köszönöm!🙏❤
Én a múlt héten életemben először elmentem mammográfiára. Büszke vagyok magamra, pedig ez apróság.
Jó játék lenne itt a hozzászólások között is olvasni, ki mit csinált utoljára először?
szeretem ezeket a mély gondolataidat Márta...
én legutóbb először engedtem el a magyarázkodást amikor valaki félreértett,
...Úgy gondoltam tisztelnem kell az ő gondolatait, érzéseit, és NEM javítottam ki az én igazságom ismertetésével Pontosan ezt éreztem, amit mondtál: ha félek, hogy félreértenek, és félek, hogy nem felelek meg az ő pillanatnyi elképzelésének, és arra figyelek csak, hogy én elmagyarázzam, tisztázzam, (értse úgy ahogy én gondoltam) "mindvégig megtartva magunknak a irányítást, az utolsó szó jogát", az olyan, mintha az életemben - abban a szituban - csak picit ugrok, csak annyit, amit nem kritizálnak sokan: DE ez megkötöz, és elfordít (élhetetlenné teszi a kapcsolatot)
KELL néha azt megélni, hogy ha rámszólnak is, akkor is ugrok, és vállalom a következményeit :))) mert nem csak Isten igéje trambulin, hanem a mindennapi eseményeink is (saját megszokott elképzeléseink, megkeményedett szokásaink talajétól elrugaszkodva)
Csak annyit még kiegészítésként a bejegyzéshez, hogy feltétlenül biztonsági hálót a trambulin köré! Sajnos tudok halálos kimenetelű ugrálásról, mert hiányzott a háló. Szabadon ugrálni - legyen szó bármiről , bármilyen értelemben - csak akkor öröm, ha megvannak az életet védő határok és keretek.
Ez így igaz!
Post a Comment