Feltekintve a munkámból ritka, különleges látvány tárul a szemeim elé: napfény! Végre. Végighaladt a reggeli utcán, megkerülte a szomszéd házakat s megpihent az ablak előtt a fenyőfa ágain. Csendesen vár rám. Hogy észrevegyem. Hogy odafordítsam s megmossam gyűrött, kialvatlan arcomat az üvegen átömlő fényben.
A párkányon kis vázában egy szál tulipán. Hervadásában még gyönyörűbb, gazdagabb, mint virágzásában volt. Úgy rendeztem el, hogy láthassam, ahányszor csak elnézek a laptop felett.
A napfény néhány perc múlva visszavonult oda, ahonnan érkezett.
De a szépség legrövidebb érintése is elég, hogy feléledjen valami bennem. Valami, aminek túl kevés teret adok az életemben. Nevezzük az egyszerűség kedvéért játékkedvnek. Kitépek a naplómból egy lapot, a kis váza alá tolom, majd megfestem, jobb híján a csésze alján levő utolsó korty kihűlt kávéval, a rá vetülő árnyékot.
A lapot, száradás után, visszateszem a füzetbe. Emlék.
Majd folytatom, mintha mi sem történt volna - pedig de -, a számítógép képernyőjéhez.
5 comments:
Azt szeretném, amit a lap sarkába írtál. Egy nap megtalálni a megfelelelő szavakat, melyek egyszerűek lesznek.
Te már megtaláltad őket. Egyszerű, tiszta szavakat hoztál, melyek átadják a megélt szépséget.
Szerintem már megtaláltad, Éva. Nagyon szépen, mélyen írsz, különösen mióta újrakezdted a blogolást...(csak magunkkal mindig szigorúbbak vagyunk, mint másokkal:))
What a lovely blog post with beautiful photos! I really enjoyed reading about the interplay of light and shadow in your surroundings. It's amazing how the sunlight can instantly uplift our spirits.
Thank you for sharing this delightful experience and reminding us to appreciate the simple yet beautiful things around us. Wishing you more moments of inspiration!
Best regards,
Aritha
Ó, megtaláltam a blogod, és szerintem gyönyörű!
De szép!
Az írás, a tulipán, az árnyék, a festés.
Köszönöm!
Post a Comment