11.

Tegnap kora este, hat óra után, már csak én maradtam az irodában. Ahogy becsukódott a a kolléganőm után az ajtó, elindítottam a telefonomon egy karácsonyi dallistát. Csend volt, készültek a frissen sült bérelszámolások, s közben az O holy night szólt halkan a háttérben. Mikor nyolc óra után elindultam haza, már csak az én autóm várakozott a parkolóban. Lassan, óvatosan vezettem a sötét, kanyargós utcákon az erdőkön át. Az autó utazó templommá vált, halkan zúgó csendje esti imára késztetett. Hazaérve kivilágítatlan, hideg ház fogadott. A férjem tegnap még nálam is későbbig dolgozott, ránéztem az órára: még hátravan fél órája az esti ügyeletből, egy óra múlva ő is hazaérkezik. 

Hogy fény fogadja, az első dolgom az volt, hogy felkapcsoljam az adventi fényfűzéreket a kis, saját ültetésű fenyőn a ház előtt, a fenyőgirlandon az erkély korlátján s a nagy csillagokat a nappali és a lépcsőház ablakában. Feltekertem a fűtést, vacsorát adtam a macskáknak s előkészítettem a miénket is: apró gesztusok, az egyik legotthonosabb, legadventibb dolog a világon - előkészíteni valakinek a szép hazaérkezését. Csupa hétköznapi, szinte gondolkodás nélkül elvégzett mozdulat, melyeknek az értékét, míg magától értetődően adhatjuk és kapjuk, nem ismerjük fel, nem becsüljük, nem köszönjük meg eléggé. 

Végül az adventi koszorú gyertyáit gyújtottam meg a megterített asztalon.

A újonnan megjelent karácsonyi filmek, melyek a megszólalásig hasonlítanak az elmúlt évek filmjeire, s melyekben, mintha csak másfél órányi idő-hógömbök lennének, mindig minden jól alakul és csodálatos, ragyogó vége lesz, nagyon jól felszabadítják egyébként a gondolkodás alól a napi munkában elfáradt agyat. 

Tegnap este inkább megmaradtam, kibírtam, hogy megmaradjak a saját, kevésbé tökéletes, de mégis nagyon kedves, nagyon szeretett világomban. Kiteregettem az örömeimet, a bánataimat. Az adventi gyertyák fényében mindegyiknek van helye. Hozzátartoznak a történetemhez. Újból és újból elfogadom őket. 

Műtörténetek helyett igazira vágyok.

Pont erre, ami van.

Mert az igazi öröm is csak itt, a reális élet talaján tud növekedni, csak itt tud valódi, éltető gyümölcsöt teremni.