2.

"az éjszaka múlik, a nappal pedig már egészen közel van" *

 

Advent több mint a karácsonyra való készülődés hangulatos időszaka. Több mint történelmi események felelevenítése. Több mint nosztalgia.

Advent sokkal inkább egy különleges, várakozó életforma. A meggyőződés, hogy egy ígéret beteljesülése, egy mindennél fontosabb találkozás még hátravan. 

 

Advent a szívnek az élethez való figyelmes hozzáállása. Egyfajta éberség. Megrendültség. Vagy a megrendülésre való készség tudatos kultiválása.

 

Mikor reggelenként felkelek - hat órára van beállítva az ébresztőóra -, még sötét van. Főzök egy csésze kávét, feltekerem a fűtést zsebkendőnyi területű, hideg irodámban, felhúzom a redőnyt, és a régi, fehér, hímzett függönyt is elhúzom. Majd figyelem - szép, adventi szívgyakorlat -, ahogy lassan, nagyon lassan kivilágosodik. Felébred a nap, s én is felébredek.

Ebben az adventben azzal szeretném egészen konkrétan kézzelfoghatóvá tenni a szív éberségét, hogy minden nap megpróbálom a figyelmet saját magamról s a saját készülődésemről egy olyan személyre is fordítani, akiről tudom, hogy nehéz időszakon megy át. Tegnap egy barátnőmet látogattam meg, akit igazságtalanság ért, ezért joggal dühös és kétségbeesett. Egy képeslapot vittem neki, egy szerény adventi kalendáriumot, tíz percnyi időt az életemből. És magamat. 

Legtöbbször nem túl sok, amit adhatunk, s az is tökéletlen. Töredékes és félreérthető, sokszor talán nincs is szükség rá, észre sem veszik vagy nem jár érte különösebb köszönet. Van úgy, hogy minden szép elhatározás ellenére mégis csak magam körül vagyok képes forogni. 

A szív számít. A szándék. A láthatatlan döntések. A hozzáállás. Találjon éberen, készenlétben a reggeli fény, amikor a hosszú éjszaka után végre megérkezik.

 

* Rómabeliekhez írt levél 13:12