Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét...*
Reggel az óra csörgésére ébredtem, s óráknak tűnő másodpercekig, percekig nem tudtam leállítani, mert alvás közben elfeküdtem a kezeidet. Lassan tért vissza belém az élet, felkeltem, hosszasan zuhanyoztam, majd kávét főztem és naplóírással kezdtem a napot.
Most már késő délután van. Annyi minden történt ma, s közben meg semmi különös.
Kávéztam a szomszédasszonnyal. Ez általában több órát jelent, de ma egész nap nem siettem.
Kötöttem néhány sort az újonnan elkezdett karácsonyi zoknihoz, ami az enyém lesz.
Ajándékot hozott a postás, egy olyan személytől, akitől nem számítottam ilyen gesztusra.
Elővettem a karácsonyi recepteket s a hozzávalókat: liszt, cukor, tojás, vaj. Szerecsendió, ánizs, fahéj, szegfűszeg.
Nagy kedvvel és örömmel fogtam hozzá a sütemények elkészítéséhez.
Éreztem, mennyire szerencsés vagyok, hogy annyi mindennel szeretek foglalkozni. Hogy nem azért csinálom, mert muszáj vagy szokás, hanem tényleg, csakis azért, mert szeretem.
Meghoztam egy elhúzódó, nehéz döntést.
Csalódást okoztam - a világos döntések velejárója - egy nagyon kedves személynek.
Majd hosszú sétára indultam a szemerkélő esőben.
Minden apró részlet különleges boldogsággal töltött el: a nedves mohaszőnyeg puha tapintása, a égbolttal teli tócsák látványa, a pici esőcseppek megérkezése a - csak most érzem, mennyire - fáradt arcomra, fölöttem a csupasz ágak szépsége, mikor végre felemeltem a fejemet és felnéztem a szürke égre, a friss levegő, amit mélyen belélegeztem - egyáltalán, a lélegzés csodája, nem szabad belegondolni vagy elkezdeni számolni, hogy ki-be, ki-be -, s a csepergés hangja a bádogtetőkön, mikor az erdei körút után újból visszaértem a faluba.
**********
Karácsonyi készülődésként ma azt a feladatot adtam magamnak, hogy időnként, mikor eszembe jut és miközben végzem a ma esedékes teendőket, tudatosítsam magamban, milyen érzés emberi testben, emberként élni.
Mit hallok, mit látok, milyen illatokat érzek és milyen ízeket.
Minek örülök, mitől leszek szomorú.
Milyen érzés szeretni, dolgozni, felelősséget vállalni, elengedni, elfogadni, meglepődni, békére lelni, szépnek látni az arcomat, megköszönni a testem teljesítményét s ezt a majdnem ötven évet, amit kimondani is sok, de aminek egyetlen napja is, a legszokásosabb is, maga a csoda.
Hamarosan forró fürdővízet engedek a kádba, s teszek bele árnika illatú fürdősót, azt írja a dobozon, hogy segít ellazítani az izmokat. Sehol nem lehet annyira érezni, milyen jó emberi testben élni, mint egy kád meleg, illatos fürdővízben egy-egy fárasztó időszak végén.
Ha jól belegondolok, lehettem volna bármi más is.
De embernek születtem.
S a megtestesült Ige ünnepére készülve nem tudok ennél szebbet elképzelni.
* János evangéliuma 1:14
4 comments:
Jaj Márta🧡ez most annyira megérintett! Köszönöm…. Mindig azt hiszem, ezt mostmár nem lehet fokozni tovább. Te pedig bebizonyítod, hogy i g e n.
Köszönöm🙏
Piroska
Nagyon jó, hogy annyi mindennel foglalkozol, és ennek tudsz is örülni és szereted csinálni.
Köszönöm, hogy megosztottad velünk a mai eseménydús napodat, olyan jó volt olvasni.
Minden egyes írásod öröm számomra, és nagy örömmel nézem a képeidet is.
ma volt az utolsó adventi koncertünk, és egyben lezártuk a kórusévünket, elköszöntünk egymástól, legközelebb csak januárban találkozunk ...... ilyenkor érzem, hogy ember vagyok, emberi testben, iszonyúan elfáradtam, de boldogan (ilyeneket szerintem csak ember érez), a búcsúvacsorán spontán énekelni kezdtük a legkedvesebb darabjainkat, kotta nélkül, karnagy nélkül, ...nagyon jó olyan emberek közt lenni, akik ugyanazokat a dolgokat szeretik, ...nagyon jó olyan emberekkel beszélgetni, akiknek ugyanazok az apró részletek fontosak, és ugyanúgy meglátják a leghétköznapibb részletekben is a csodákat♥
Ötven? Kacagok még kísért a bohó ifjúság, s közeleg a legszebb érett idő! Tegnap lett a lányom 45 éves, s én túl vagyok a hetvenen. Ajándék napom volt - a lányom születésére emlékezve. Hálával telt szívvel gondoltam a kegyelemre, ami megtartotta a nagy bajban. És! Három édes L volt ma vendég nálunk. Öt unoka- a négy lány mind "L"... Sütöttem, főztem, Dunáztunk, meséltem, altattam...és estére jól elfáradtam.
Post a Comment