Az én koromban és élethelyzetemben legnagyobb veszélynek a rosszul megélt nosztalgiát érzem. A régi adventek emléke könnyen tönkreteheti a mostani várakozás szépségét. Kiválogattam huszonnégy régi, decemberi fotót, minden nap elküldök egyet a gyerekeknek néhány információval: hogy körülbelül melyik évben készült s a hozzá tartozó kedves történetet, amire én még mindig jól emlékszem. Az adventjeink, azt hiszem, különösen mesebeliek voltak.
Régi fényképeket nézegetni néha kifejezetten fájdalmas.
Az én koromban s az én élethelyzetemben.
Mint ahogy mindenkinek lehet és van valami, ami hiányzik. Egy egyedülálló barátnőm azt mondta, soha nem gondolta volna, hogy pont neki nem lesz családja, neki nem lesznek gyermekei - mennyi soha meg nem történt karácsonyi emlék...
Egy közeli rokonom az idei advent előtt két héttel veszítette el, hirtelen betegség miatt, a férjét.
Reggelenként mindannyiunknak szembe kell néznie valamivel, ami miatt más idők és más emberek adventje szebbnek tűnik, mint a miénk.
Mégis ünneplek. Nem a múltban, nem a jövőben, nem egy számomra lehetetlen jelenben. Hanem a mostaniban, ami reálisan van.
Újra és újra visszaterelem a szívemet ide, ahol vagyok.
Új fotók készülnek.
Feldíszítem a házat, gondoskodom a cicákról, hosszú sétára indulok, még mielőtt lemegy a nap.
Először csak néhány ágat veszek fel a földről, de aztán mindenütt szépet látok, mindenben kincsre találok. Hazaérve már hatalmas csokrot cipelek: fenyőágakat, száraz füveket és virágokat, néhány piros csipkebogyóágat.
Ez itt egy csodálatosan szép, felejthetetlen advent. Azzá tehetem.
7 comments:
gyönyörű az erkélykorlátod, nem kis munka lehetett, minden tiszteletem a tied, hogy ennyit fáradsz vele...(meg az jutott eszembe, idén a macskák mellett lesz-e korán felállított/díszített karácsonyfátok ? :D )
a 3. képeden a piros autó : https://www.ewalds.hu/termek/piros-vilagito-karacsonyi-auto-mikulassal-36cm-439339866
Azok a hosszú, kincseket gyűjtő séták nagyon jók lehetnek! Én már sajnos annyit nem tudok menni a gerincem és a csípőm miatt, de az emlékek bennem vannak még mindig.
Nagyon szépek a képek, és nekem is nagyon tetszik az erkély korlátjának a díszítése. Nektek és a szomszédoknak is örömükre szolgál a látványa.
Különösen szép és fontos és igaz ez a mai bejegyzés, és a többi is az - csak időm nem volt reagálni rájuk (mert az én adventjeim meg rendszerint a nonstop munkáról szólnak, a kézműveseknek ez az év legmegterhelőbb időszaka) de olvaslak, és nagyon sokat jelentenek nekem ezek a gondolatok.
Ez a mai különösen.
És már az is ámulatba ejt, hogy micsoda kreativitással, a bensőséges szeretet elképesztő kreativitásával tudsz ajándékokat kitalálni. Sohasem olvastam ennél szebb adventi naptárról... és a múlktori ötleted is, a teázás... és a gyertyafényes reggelimeghívások... hogy hogyan adsz bensőséges pillanatokat azoknak, akiket szeretsz.
Szeretnék ilyen figyelmes szeretettel, ilyen melengető lánggal, ilyen ön-odaajándékozással élni.
Az utóbbi hetekben sokat gondolok azokra az anyákra, akiknek a gondoskodása valahogy jó példát jelent nekem. Két kezemen meg tudom számolni ezeket az anyákat... te vagy az egyik. Nagyon sokat tanulok tőletek (most, hogy lassan nekem is felnőtt lesz a második gyerekem is, haha - de jobb későn, mint soha...)!
Thank you for this post. It is a good one. I don't celebrate Advent, but December always feels a bit sad. This year, I'm trying to live more in the present. It's working a little...
ma felébredtem hajnalban, s nem tudtam visszaaludni, és én is régmúlt adventekre gondoltam, meg arra, hogy mennyire igazad van amit mondtál a nosztalgiázásról...és aztán felkeltem, és bögre kv-val ideültem a géphez, és rájöttem, hogy épp azóta írsz adventi naptárt a blogodban, amikor a miBogink megszületett...és én is megnézegettem most azt a 14 évet nálad is, meg az én töredezettemet is nálam ♥
Köszönöm nektek :)
Post a Comment