Szerdánként megosztok egy listát arról, amit az elmúlt napokban láttam, ami tetszett, amit olvasok, amin gondolkodom. Ez lesz az én heti hirdetőtáblám. Mert azt vettem észre, még akkor is, amikor egyáltalán nem tudom éppen szeretni az életemet, mindig találok valamit, ami mégis tetszik. És ezek a dolgok érdemesek a megemlítésre.
- Nyári bakancslista. Minden évben megírom, szinte minden évben ugyanazokkal a tételekkel. Idén különösen is eseménytelen, s csupa olyan dolog, amit napról-napra "kell" végezni ahhoz, hogy valamikor esetleg látszata legyen. Nem kell látszata legyen egyébként. Például az olvasás. Régi könyveket tervezek újraolvasni vagy végre befejezni, nem tudok lépést tartani az újakkal, kivéve Visky András Illegalistákját, amit utólagosan kaptam a születésnapomra. Lassú olvasás, ez van többek között a listámon, inkább csak emlékeztetőként. Vannak olyan listák, ahol nem az a cél, hogy kipipáljam a tételeket. A nyári bakamcslistám pont ilyen.
- Szép barátságok. Valamelyik nap többen beszélgettünk, azzal a fajta beszélgetéssel, amikor csak úgy folynak a gondolatok és mindenki egy kicsit őszintébb, mint egyébként. Egy pikniktakarón ültünk a Duna partján, míg haza nem zavart a vihar. Emlékszem, megosztottam velük a - főleg saját magammal való - nyűglődéseimet. Később kaptam egyiküktől egy üzenetet: "Szerintem egy új, másik verziód van alakulóban és csak arról van szó, hogy félsz egy kicsit." Egy gyönyörű mondat. Igaz, megértő mondat. Enyhíti a félelmet, amely minden változás természetes velejárója.
- Ünnepek. A határidőnaplóm, az üzenetek a telefonomban telis-tele vannak ünnepekkel. Születésnapok, esküvők, kisbabák születnek. Olyasfajta ünnepek ezek, ahol nem kötelező ajándékot adni, mert az illető nem tartja meg a születésnapját, nem hív meg az esküvőjére, de mivel a barátom, kollégám, egyedül vagy másokkal összefogva gondoskodunk valamilyen ajándékról. A kórusban az elmúlt hónap folyamán két gyermek is született. Csodálatos. Hogy ennyi jó dolog történik. És hogy ennyi embert ismerhetek, akik fontosak nekem.
- Mi tetszett, mit szerettem az elmúlt napokban:
2 comments:
Minden annyira szép! 🤍 Köszönöm!
Kedves Martam,
ugy latszik nalam minden muloban. Jobb, ha azt irom alakuloban, mert idösödö korban is lehet alakulni: nincsenek mar listaim. Elöször az ujevit hagytam el, aztan a karacsonyit, bevasarlashoz sincsenek mar. Azt sem irom, milyen könyveket olvastam vagy akarok olvasni. A könyveken kivül a terveim szama annyira lecsökkent, hogy eszben tartok mindent. Amikor meg sok tervem volt, elvesztem bennük, ma mar a megmarado keveset akarom befejezni.
Felelem? A felelmem egy idö utan szorongassa alakult. Ha felelem volt bennem, akkor annak az okat tudtam. A szorongas okara nem tudok ramutatni, mert altalanos allapot, es föleg a jövö miatt. Meg kellett jarnom a pszichiatriat többször, hogy ez is alig legyen mar bennem. Ottani felismeresek, beszelgetesek, es sajnos gyogyszer is kellett segitsegkent. A legnagyobb segitseg az volt, hogy rajöttem, hogy akkor külsö segitseg kell. Most mar sajat magam is eleg vagyok, mert ezek is bennem vannak es hasznalatra: elfogadas, fontossagi sorrend felallitasa, a mult miertjeinek nem intenziv kutatasa. Tudomasul kell azt is venni, hogy az uj eppen azert uj, mert mar nem lehet a regi visszasovargasa. Ezek mar nem elmeletek szamomra, hanem sajatta valtak. Evek munkajanak leülepedese.
Kepek? Most a felhös es a cicas.
Ekezetem nincs, szombat delutantol mar lesz.
Szeretettel. Eva
Post a Comment