Dísztelen reggel. Szép, mint egy
smink nélküli érett női arc ébredés után a fürdőszobai tükörben.
Csak hideg víz és leheletnyi hidratáló krém.
A kávégép zúgása, ahogy minden használat előtt automatikusan átöblíti önmagát. Kis pulzáló piros fény a kijelzőn, a zaccos tartályt is ki kell üríteni.
A hűtőszekrény polcain szerény választék, nem volt időnk a napokban bevásárolni. Szalámi, sajt, egy fél paprika. Befőttesüvegben savanyú uborka.
A reggelek apró szolgálatokkal kezdődnek. Ezt tudom felajánlani a velem egy háztartásban élőknek. Szendvicseket a férjemnek, reggelit a macskáknak, minden reggel ugyanabban az időpontban.
Odakint az esőfelhők a földig érnek.
Felkapcsolom a szép színes lámpát az ablakban.
Beleírom magamat is reggelbe.
Az udvaron a bokor mellett egy utolsó, kései pitypang.
Minden életnek saját fénye van.
Beleteszek két teástasakot egy termoszba.
Kéken világító vízforralónk van, kéken pezseg benne a víz, majd kikapcsol.
Minden reggelnek saját zenei aláfestése van. Fel sem tűnik.
Néha külön figyelmet szentelek minden részletnek.
Nem tudok elképzelni ennél szebbet, mint
ezt a helyet,
ezt az életet,
ahol
a hétköznapok
önmagukban is
elegendőek.

No comments:
Post a Comment