Nagy bajom

van nekem azzal a ténnyel, hogy nem egykönnyen jutok itt magyar könyvekhez de mivel én szeretem a nemegykönnyűket, ezért általában addig keresek, míg nem találok valamit. Így fedeztem fel egy nagyszerű erdélyi írót. Karácsony Benő írásai megtalálhatók a MEK-ben és én tegnap éjjel addig olvastam, míg végére nem értem a Napos oldal c. regényének. Egy emberien szép történet, telistele olyan szófűzésekkel, amit tán csak a múlt század eleji Erdélyben tudtak kitalálni. Olyanokkal, mint például: "Még a lelke is csupa geometria volt."
El sem tudom mondani, mekkora óriási öröm nekem ilyesmikre bukkanni. Ha ajándékot akartok nekem adni, én csakis szép szófordulatokat kérek. :)
Vagy ez is jellemző:
"- Ne vigasztaljunk egy kicsit? - vetettem fel a kérdést.
- Nem bánom - mondta - de csak onnan, az udvarról. A szobába nem engedlek be. Bepiszkítjátok a padlót."

Közben nekifogtam A megnyugvás ösvényein -nek is, ha jól látom, ez a Napos oldal folytatása, aminek őszintén szólva nem örülök. Nem szeretem a folytatásokat, én azokat a történeteket szeretem, amelyek úgy kicsit befejezetlenek és azt képzelek tovább, amit csak akarok, de ez az én személyes bolondériám és mindig hajlandó vagyok változtatni a véleményemen, ha érdemes.

Ez egy vagy két könyvajánlás volt, amit amúgy ritkán teszek meg, de ezt most nem tudtam nem megtenni.