Sunday, October 24, 2010
Anna - most már
tudja, hogy nem így van - de mikor még nem tudta, azt képzelte (de csak most mesélte el), hogy a gyerekek csak úgy potyognak lefele az égből, az anyukák pedig kiállnak az ajtó elé és elkapják majd jól megölelgetik azt a gyereket, amelyik az ő ölükbe pottyan. Én nem tudom mit mondjak, de szerintem pont ott állhattam, ahol a nagyon rendetlen gyerekek szállingóztak és ha már így, azért nagyon jó mégis nekem, mert kárpótlásul ilyen történeteket hoztak magukkal ezek az égbőlpottyant gyerekek.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
12 comments:
:-)
Somolygósan indult a napom. Köszönöm.
Örülök, hogy ujból itt vagy!!!
Köszönöm, hogy jól megmosolyogtattál!
Neked is nagyon szép napot és hetet kivánok!
:)
Mindig olyan jó itt!
Dumbó-ban van így.
:D
De jó:)Nagyon helyes gondolat:))
Úgy megsimogatnám a buksiját :) Nagyon helyes és az is, amit megfogalmazott!
szoval megis leteznek azok az egbol pottyant mesek... jo parszor megneztem... hmm :)
hat neha forditva is igaz... egbol pottyantot szulok... rokonok... hazastarsak... ;)
:)
Lehet hogy a Dumbo-ból inspirálódott, én még nem láttam ezt a mesét, de annyira szép gondolat...
Kedves Márta!
Tudom, hogy nem passzol ehhez a bejegyzéshez, de sok szeretettel ajánlanék neked egykis olvasnivalót... Lehet, hogy már ismered, de amikor olvastam, rögtön Te jutottál eszembe. Szerintem neked is tetszene...
Melinda Nadj Abonji: Tauben fliegen auf (jung und Jung kiadó)
Köszi hogy eszedbe jutottam:), pont ma nézegettem a könyvesboltban ezt a könyvet...
:)
Hát ezt még nem halottam, de nagyon tetszett. :)))
Post a Comment