Tuesday, October 12, 2010
Az ujjánál
túl rövid, a vállánál túl keskeny, a derekánál túl hosszú, kicsit túl vastag fonalból, kicsit rosszul számoltam ki az arányokat, s a színe sem teljesen az enyém, csak azt tudtam előre, hogy szeretni fogom. Hozzám hasonlóan tökéletlen kardigánt kötöttem magamnak, itthonra jó lesz. Legalább nem fogok fázni ebben a mind hidegebb őszben.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
19 comments:
Nagyon aranyos ez a kardigán!
Nem is csoda, hogy szereted.
hát, te nagyon ügyes vagy, Márta!
Húha, de ügyes! Jöhet az együttkötős blogba is:-)
Pedig milyen jól áll! Szeretnék én is egy ilyet! :)
de szép! én is szívesen hordanék ilyet. megkötni, sajnos, nem tudom.
Akkor ugy latszik csakis attol fugg hogy kin log, mert bizony jol all!
Szép lett, finom darab, tényleg illik hozzád.
Nagyon tetszik a szine!
Én kötni se tudok. Jó ez a pulcsi, Márta! És tényleg jól áll:)
tudtam én, hogy szép lesz:) és örülök, hogy tanuja lehettem annak, hogy jön létre egy ilyen szép kardigán :D
nagyon szép
less is more, ez is azt bizonyitja.Egyszerűen gyönyörű.szin, alak, sima, sima, sima forditott... :D
Én is mindig így járok, pedig nagyon precízen számolok... talán érzésre kellene, nem számok alapján. Egyébként nekem tetszik ;)
Szép lett a pulcsid Márta!Nincs ezzel semmi baj.Legyen sok örömöd benne!
Köszönöm a jóindulatot. :) Azt hiszem, nekifutok majd mégegyszer, más fonalból, mert a modell nagyon tetszik. Ez csak a főpróba volt, mondjukhogy.
"a derekánál túl hosszú"
Ez nem baj! Sőt, lassan az a testrész is fázóssá válhat ... hiába, nem fiatalodunk.
Nekem is tetszik!
...de nekem nagyon tetszik!És szeretem a színét is:)
Nem tökéletlen! Egyedi és szép! Mint te!
Post a Comment